A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

GYULAI Péter: A Bükk hegység Macrolepidoptera faunájának ökofaunisztikai-állatföldrajzi vizsgálata II. Diurna 2.

A BÜKK HEGYSÉG FAUNÁJÁNAK ÖKOFAUNISZTIKAI-ÁLLATFÖLDRAJZA 347 Tápnövényei: Triticum repens, Dactylis glomerata, Arrhenatherum elatius, Brachypódium pinnatum, Calamagrostis epigeios, Festuca-fajok.

29, FAM.:PIERIDAE Leptidea morsei major Grund. Palearktikus faj, azonban a közelrokon L. sinapis L. fajhoz való nagyfokú hasonlósága miatt elterjedését — különösen areájának keleti részén — nem ismerjük pontosan. A törzsalakot Kelet-Ázsiából írták le,

29 azonban NyugatSzibíriából már hiányzik,

30 tehát diszjunkt areájú faj. Európának csak északi részéről hiányzik.

31 A Dalmáciában, Jugoszláviában és Kárpát-medencében élő populációk nagyobbak a törzsalaknál és önálló alfajt képviselnek.

32 Hazánkban lokálisan fordul elő domb- és hegyvidékeken, a Dunántúlon és a Középhegységben,

33 főleg meszes alapkőzeten, sztyepplejtőkön, völgyekben. Melegkedvelő faj. A Bükkben sok helyen együtt repül a rokon L. sinapis L. fajjal, azonban míg az a zárt bükkösök kivételével csaknem mindenütt előfordul, addig a L. morsei Fent. faj főleg a hegység délnyugati részén elterjedt és nem ritka. Egyedi példányok ritkán előkerülnek a hegység más részeiről is. Két nemzedéke IV—

VI. és VII—VlII.-ban repül. Tápnövényei főleg a Lathyrus pratensis és a Lotus corniculatus, esetleg Vicia-fa]ok is.

34 Colias palaeno europome Esp. Nagy areájú, holarktikus faj; Eurázsiában és Észak-Amerikában (Alaszka, Labrador) él. Észak felé egészen a 70°-ig terjed előfordulása. Areáján belül számos alfajra tagolódik (europomene Ochs., europome Esp., jurassica Vrty., arctica Vrty., poktussani Obh., sachalinensis M., orientális Stgr. stb ). Európának déli részeiről hiányzik, Közép-Európában hegyvidéki, Észak-Európában pedig síkságon is repül. Vertikális elterjedése is jelentős: Belgiumban 500— 700 m-en, az Alpokban 2300 m-en is rendszeresen gyűjtötték.

35 A törzsalakot Skandináviából írták le; a Kárpátokban élő populációk ettől eltérnek és a ssp. europome Esp.-t képviselik (elterjedése: Jura, Vogézek, Belgium, Németország, Ausztria egy része, a Kárpátok íve és Lengyelország).

36 Az alfajnak a Kárpát-medence belső területeiről egyetlen példánya ismeretes a Bükk hegységből. (1964 júliusban a hegység keleti részén is észleltünk egy példányt, de megfogni nem sikerült.) A Bükkben valószínűleg nem tenyészik, csak szél által elsodródott, és a hegység területén kedvező életfeltételeket találó példányokról van szó. Tápnövénye (Vaccinium uliginosum) és ökológiai igényei miatt havasi fellápokhoz („Hochmoor") kötött faj, éppen azért érdekes bükki előfordulása. Tenyészését a hegységben nem sikerült kimutatni. Egyetlen nemzedéke VI—Vll.-ben repül. Hernyója telel át. Colias australis calida Vty. Belgiumtól és Németországtól, Közép- és Dél-Európán át Kisázsia keleti részéig terjed areája. Az 51. szélességi foktól északra nincs előfordulásáról adatunk. A nominotipikus forma Spanyolországban él.

37 A hazai populációk a közép-európai ssp. calida Vty-t képviselik.

38 Valamennyi hegyvidékünkről ismert, de helyenként dombvidékeken is tenyészik. A napsütéses, száraz, meleg helyeket kedveli. Ezért lokális, szemben a közelrokon C. hyale L. fajjal (mellyel sokáig egy fajnak tekintették), amely