A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

VIGA Gyula: Kecsketartás az Aggteleki Karszton

340 VIGA GYULA azok legeltetéséhez és tartásmódjához. A tartásmód és a hasznosítás azonban ma is őriz hagyományos elemeket, amelyeknek további kutatásával a magyar paraszti állattartás sajátos vonásai tárhatók fel. JEGYZETEK 1. A teljesség igénye nélkül: Andrásfalvy B., 1965. 26.; Andrásfalvy B., 1975. 392—93.; Fél E., 1941. 64.; Gönczi F. 1914. 593.; Tálasi /., 1939. 9—38.; Vajkay A., 1959. 52.; stb. Meg kell jegyeznem, hogy Kunt Ernővel közösen elkészítettünk egy dolgozatot az Aggteleki-karszt egy falujának, Teresztenyének a kecsketartásáról. Kunt E.— Viga Gy., Kecsketartás Teresztenyén. Sajtó alatt az Ethnographiában. 2. Herman O.. 1914. 41, 539—40, 700. 3. Herman O., 1909. Főleg a XVIII. századról írott fejezet. 4. Takáís S., 1915. II. kötet 258—354. 5. Györffy L, é. n. II. kötet 113. e.GunstP., 1976. 373. 7. JakucsL., 1975. 15. 8 JakucsL 1975 16. skk 9. JakucsL.'. 1975. 18.; Bulla B., 1962. 162—66.; Ila B., 1944—1969.; Szabadfalvi /., 1963. 131— 143.; Téglás J., 1968. 10. JakucsL., 1975. 18,39. 11. A Bódva-völgy népi gazdálkodásához: Gunda B., 1937. 45—70. 12. A Galyaság falvai: Égerszög, Teresztenye, Szőllősardó, Tornakápolna, Varbóc és Szinpetri. Vö.: Strömpl G.. 1922. 1—2. 13. A falvak történetéhez lásd: Ila B., 1944—1969—1976. A karsztos terület megtelepülésének feltételeihez vö.: Strömpl G., 1922. 1—7. 14. Ila B., 1944.7. 15. A vidék kosarazó juhászatához: Ila B„ 1969. 138.; A juhok és kecskék kosarazó tartásához: Takáts S., 1915. 304—306.; Roska M., 1943. 113. skk.; Gunda Béla erdélyi helynevekben említi a kecske-kosarak emlékét: Gunda B., 1970. 214—15. A kosarazás és a földművelés kapcsolatához: pl.: FöldesL., 1957. 149—156. 16. Gunda B. Erdély helynevei kapcsán hívja fel a figyelmet a kecsketartás egykori jelentőségére: Gunda B., 1970. 214—215. Gunda Bélának ezúton is köszönetet mondok sok, szíves segítségéért. 17. Az adatokat a Mezőgazdasági Statisztikai Adatgyűjtemény 1870—1970. című kiadvány M/5. kötete tartalmazza. Az 1942. utáni évekből falvankénti összeírás a kecskékről nem áll rendelkezésünkre. Az 1976-os adatokat a pásztoroktól szereztem, így azok nem hivatalosak. 18. Az 1895-ös adatokat közli Vörös A., 1976. 131. A többi adat a Mezőgazdasági Statisztikai Adatgyűjtemény 1870—1970. kötetei alapján saját számításom. 19. Vö.:EnyediGy., 1964. 50. 20. EnyediGy., 1964. 50. 21. Oláh Bertalan 66 éves adatközlő (Égerszög). 22. Jósvafőn a toklyó elnevezés is felbukkant a kiherélt bakkecske megjelölésére. 23. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kintháló állatokat őrző pásztorok nem tarthattak kecskét. Vö.: TálasiL, 1939.9—38. 24. Teresztenyén 6 hold szántó- vagy erdőterület után lehetett jog szerint 1 szarvasmarhát hajtani a legelőre, Jósvafőn 5 hold után, 2 hold után pedig 1 sertést vagy 1 kecskét. A zsellérek a gazdáktól pénzzel vagy ledolgozással váltották meg a fölös legelőjogot. 25. A Galyaság falvai a II. világháború előtt Aknaszlatináról szereztek be sót. 26. Magyary-Kossa Gy., 1931. III. kötet 368. 27. A kecsketejet a magyar néphit szerint nem lehet megrontani, sőt a Göcsej és Hetes területén élők hiedelme szerint ha a kecsketejet megrontott tehéntejhez keverik, akkor az a rontást erőtleníti. (Gönczi F., 1907. 94.) A kecsketejnek ez a tulajdonsága abból adódik, hogy a néphitben a kecske maga is emanációs, ellenálló erőt és egészséget kisugárzó állat. (Szendrey Zs., 1937. 159.) Gömör megyében a néphit szerint aki este kecsketejet iszik, annak szép álmai lesznek {Elek Z„ 1896. 288.), de javítja a kecsketej a nagyothallást is (Barla Sz. J., 1907. 226.). 28. A Dunántúlról kecskeszőrből dolgozó tarisznyásokról tudunk: Ébner S., 1931. 165—69.