A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

VIGA Gyula: Kecsketartás az Aggteleki Karszton

318 VIGA GYULA 4. kép. A kecsketartás kapcsolatai a tájegységen belül, II.: választás. (A településeket vö. a 3. képpel) ollóval vágnak egy kis darabot a gedó füle hegyéből, vagy egy kis lyukat csípnek rajta. Egy perkupái adat szerint mielőtt választani vinnék, kivágnak a gedó oldalán a szőréből egy olyan betűt, amivel a gazda neve kezdődik: ÁÁikoró /stván. (Meg kell jegyeznünk, hogy területünkön a kecskére máskor nem tesznek jegyet, csak választáskor, de ekkor sem általános.) Választás után a gedókat mindig hazaviszik, a falvak között az állatokat nem cserélik el. Az elválasztás másik formája az, hogy a gedót a falun belül, általában az udvaron belül különítik el az anyjától. A leggyakoribb az, hogy külön ólba, vagy az ólnak külön fiókjába zárják őket, s mikor napközben az anya a legelőn van, akkor a gedót az ódáiban vagy az árokparton engedik legelni. A falun belül való elválasztásnak általánosan használt eszköze a szopásgátló szúró, szúróka, kosár, kosárka, szúrókosár, szöges-szíj, orrszíj, töviskosár neveken ismert eszköz, ami szögekkel kivert keskeny bőrszíj, melyet kantárral (keskeny szíj vagy vékony madzag) erősítenek a fiatal állat orrára. 1,5—2 hónap alatt a falun belül is elválik a gedó, de a gazdák nem szeretik az elválasztásnak ezt a módját, mert nagyon bőgi egymást a gedó és az anyja. Legeltetés és takarmányozás A kecskék legeltetése területünkön falvanként és időszakonként eltérő képet mutat (vö. táblázat). A legeltetés rendszerének változása a kecsketartás jelentőségének alakulását is tükrözi. A kecskét legnagyobb számban tartó falvakban külön kecskenyáj volt (Aggteleken a kecskefalka, Jósvafőn a kecskecsorda kifejezés is él). Az adatközlők szerint kb. 50 darab állathoz fogadtak külön pásztort, ennyi kecske már „eltartott egy pásztort". A kecskenyájat egész évben kihajtották a legelőre, csak ha nagy hó volt, akkor nem. Télen rövidebb volt a legeltetés ideje és a hajtás útvonala. Délután 3 óra körül már