A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

VIGA Gyula: Kecsketartás az Aggteleki Karszton

316 VIGA GYULA 2. kép. Legelő kecskék (Teresztenye) szürke-tarka, szürke, kávészín, cifra, borzderes (csak Perkupán) stb. (2. kép). Ezen belül fülük alapján elkülönítik a kisfülű, ún. csehfilű állatokat. A szarvuk alapján a suta, szarvatlan állatokat megkülönböztetik a szarvval rendelkezőktől. Ez utóbbiakat nem jelöli külön kifejezés. A nőstény kecske neve területünkön általánosan jerke vagy fejős, a hímé bak. A kiherélt bak neve cap.

22 Lényegesen változatosabb a kiskecske megjelölése, melyek között a sok becéző alak az állatokkal való közvetlen viszony kifejezője: gedó, gidó, gida, geda, gedus, geduska, kisgeda, gödölye, gedócska, kiskecske, kecske fia, stb. A nemek szeri aXjerkegedóról és bakgedóról beszélnek. Ezeket a szavakat az ivarérett kor eléréséig használják a kiskecskére. Már a fiatal kecskének nevet adnak. A névadás — mint a kecskével való foglalkozás általában — a gazdaasszony, ill. a család nőtagjainak feladata. Esetenként a gyerekek is nevet ragasztanak az állatra. A névadás általában spontán, a jerkének női, a baknak férfi keresztneveket adnak (pl.: Juci. Sári, Bözsi, Manci, ill. Samu, stb.). Esetenként azonban felbukkannak olyan nevek is, amelyek az állat színét, fejtartását, szarvállását, testalkatát jelzik. Pl.: Hattyú a neve, ha tiszta fehér, Rigó, ha fekete, Cifra, ha tarka, Kesely, mert fehér a színe és fekete a lába. Csonka a neve, mert félreáll, vagy letörött a szarva, Csákó a fejtartása és a szarvállása miatt, Morzsi, mert kistermetű, Biri, mert olyan kezes, jámbor, mint egy bárány, stb.