A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

PETERCSÁK Tivadar: Az erdő szerepe a hegyközi állattartásban

AZ ERDŐ SZEREPE A HEGYKÖZI ÁLLATTARTÁSBAN 307 18. TagányiK., 1896. III. 277. 19. A téma széleskörű feldolgozásából 1.: Tálasi L, 1939. 18—19.; GundaB., 1956. 17—40.; Szabadfalvi /., 1968.; Szabadfalvi J., 1972. 283—332.; Balassa l, 1973 a. 53—79. 20. Szabadfalvi J., 1968. 64. 21. TagányiK., 1896. 1.446. 22. TagányiK., 1896. I. 461. 23. Vö.: Szabadfalvi J., 1968. 65. 24. Vö.: Szabadfalvi /., 1968. 69.; Balassa L, 1973 a. 53—54. 25. Vö.: Szabadfalvi J., 1968. 68. Filkeházán a nyári legelőn álló delelőhelyet is kosárnak vagy karámnak hívják, s galagonyabokrokból építik kör alakúra. Petercsák T, 1972. 517. 26. Hasonlót közöl Szabadfalvi J. a Zempléni-hegység középső részéről. Szabadfalvi J., 1968. 67. 27. Szabadfalvi J., 1968. 66. 70. 28. A juhmakkoltatáshoz L.: Szabadfalvi J., 1963. 131—143.; Paládi-Kovács A., 1965. 113—115. 29. Vö.: Szabadfalvi J. 1968. 64. 30. Balassa I., 1960. 49. 31. Balassa /., 1964. 124. 32. Sziklay J.—Borovszky S., 1896. 407. 33. Szabadfalvi/., 1963. 138. 34. Füzéren és Kovácsvágáson 1976-ban eladásra is szedtek makkot a termelőszövetkezet erdőjéből. Az erdészet telepítésre vásárolta fel a makkot kilogrammonként 3-4 ft-os áron. 35. Szabadfalvi J., 1970. 76. 36. Éber E., 1961.99. 37. Balassa I., 1964. 135. 38. Korponay /., 1866—70. I. 284. 39. A 18. század végi mezőgazdasági szakirodalom is említi az erdei füvek takarmányozását. Nagyváthy /., 1791. I. 358. 40. Tiszáninneni... At. 1078. 41. Vö.: IkvaiN, 1967.46. 42. Vo. Paládi-Kovács A., 1973. 448. 43. A trőnye szó eredete egyelőre ismeretlen. Paládi-Kovács A. szerint német származású és a közeli szlovák területeken nem találjuk megfelelőjét. Paládi-Kovács A., 1973. 447. A német eredetnek ellentmond, hogy a terminus Abaúj megye északi részében, Kassa—Gönc térségében, a szlovák nyelvterület szomszédságában a legelterjedtebb. Paládi-Kovács A., 1973. 447.; 437.; Szinnyei J., 1893—1901. 808. A frakkos elnevezés a kötőszalag trák, trakk, ill. tracska nevéből képzett megjelölés, amelynek szláv eredetét Kniezsa I. bebizonyította. Kniezsa /., 1955. I. 532. 44. Paládi-Kovács A., 1973. 437.; Nagy É., 1971. 174.; A bodrogközi Nagyrozvágyon a hurcoló ponyva, ill. a koloncos v. kotroncos ponyva elnevezés is gyakori. Zsova /., 1971. 183. 45. Az avar és zavar szó bővebb jelentését, eredetét L. Balassa I., 1973b. 301—303. A terminust a 17. századtól kezdve ismerjük. A történeti és nyelvjárási adatok döntő többségében az elmúlt évről megmaradt száraz füvet jelenti. Szabadfalvi J., 1970. 62. 46. Nagyváthy J. szerint Lőcse környékén a 18. században is téli takarmányul szolgált az erdőn sarlózott fű, szalmával keverve etették. Nagyváthy J., 1791. I. 358. 47. Vö.: Balassa I. 1964. 135. 48. A lombszénát az istállózó állattenyésztésben is országszerte felhasználták. A lombtakarmány fontosságát és felhasználásának mértékét jelzi az is, hogy a XIX. század végén megjelent mezőgazdasági szakirodalom is számontartja. Cselkó I.—Kosutány T., 1894. 100—102.; Vö.: Szabadfalvi J., 1970. 72. 49. Valószínűleg az 1904—1908 közötti évekről van szó, amikor a földművelésügyi miniszter megengedte a lombtakarmány gyűjtését. Földes /., én. 81. 50. A rétekre vonatkozó adatokat L. részletesebben: Balassa I. 1964. 132—133. 51. Vö.: Balassa I.. 1964.49. Szabadfalvi J. szerint a falomb almozásra való felhasználása másodlagos, elsődlegesen takarmányozásra szolgált. Szabadfalvi J., 1970. 75. 52. A falevél almozása a Zempléni-hegység falvaiban széles körben elterjedt (DENIA 397.).