A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: Etnikai határok és nemzetiségi hatások Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a kenderfeldolgozás rostelőkészítő munkafolyamatában
286 DOBROSSY ISTVÁN—FÜGEDI MÁRTA észak-magyarországi területen. Szolnoky Lajos úgy látja, hogy a kóc terminus a dunántúli szláv népcsoportok használatából került át az északi, főleg a honti, nógrádi területre, ahol egyébként számottevő szláv népesség telepedett le. Az említett szórványokban való előfordulás nem meglepő, hiszen a rostminősítő eszköz nevében, majd az egyes rostféleségek elnevezésében is e falvak eltérnek környezetüktől. 4. A minősített rostanyag tárolási és felhasználási formái: A minősített rostanyagot a fonás megkezdéséig különböző formákba rögzítve tárolják. A formák sokszínű elnevezéséhez a formába rögzített rendkívül különböző mennyiségek kapcsolódnak. Összehasonlítási alapot nem lehet és nem is kell találni, ugyanis a kenderfeldolgozás mérték- és számolási rendszere egy-egy falun belül is olyan egységet alkot, amely a gyakorlat során alakult ki, s ezt a rendszert senki sem téveszti el. A feldolgozás minden fázisának mennyiségei és egységei sajátos logikával következnek az előző munkafázisokból. A legjobb minőségű rostanyagot bábba (Mogyoróska, Zemplénagárd, Varbóc, Szin), fejbe (Szirmabesenyő, Kiskinizs, Bolyok), bábuba. (Onga, Sáta, Űjcsanálos,Pányok), bunkóba. (Abaújvár), babába. (Hernádszentandrás, Aszaló) kötik. Ezekből az egységekből változó számú, 10—12—16—20 darab kerül egy nagyobb egységbe, amelynek általánosan koszorú a neve. A másodosztályú rostanyagot hasonló formákba rögzítik, de csak ritkán kötik nagyobb egységekbe (pl. koszorúba). A legrosszabb minőségű csepűt már csak összegöngyölik, s ebből származnak az egység nevei: göngyöleg (Aszaló, Égerszög), gongyola (Fony, Óhuta, Szőllősardó, Onga, Kiskinizs, Kurityán, Hernádszentandrás, Árka), gugyela (Szendrő). A különböző formákban rögzített rostféleségeket zsákban, abroszban, ponyvában száraz helyen tárolják. A fonás megkezdése előtt néhány nappal a kemence környékén megsüttették, szárították, majd a formák szétbontásával, a rostanyag kirázásával, amelyet általában ágyazásnak neveztek, előkészítették a feldolgozás leghosszabban tartó munkafázisát, a fonást. 5. A rostminősítés eszközével, a munkafolyamattal és a minősített termékek elnevezéseivel kapcsolatos adatainkat összegezve úgy látjuk, hogy BorsodAbaúj-Zemplén megye területén etnikai és táji határok kirajzolódása mellett nemzetiségi hatások érvényesülése is kimutatható. Viszonylag egyszerűbb megállapítani az etnikai és táji jellemzőket, a szórványok és a beolvadás miatt sokkal nehezebb egyértelműen meghatározni és lokalizálni az idegen kultúrhatások érvényesülését. A minősítő munka eredményeként létrejövő legjobb minőség fej, és a közepes rostminőség palánt elnevezése ugyanazokban a falvakban, egységes foltban és csakis azokon a településeken fordul elő, amelyet a szakirodalom barkó néprajzi csoportnak nevez. 52 E két terminológia elterjedése és ismerete a barkók lakta terület keleti határát vonja meg. Külön is figyelemreméltó, hogy a palánt elnevezés e területen kívül sehol másutt nem található meg magyar nyelvterületen. 53 Egy etnikum térbeli elterjedésének vázolásához természetszerűleg két jellemző adat nem elégséges alap. Meg kell jegyezni, hogy e két adatot csupán jelen téma szolgáltatja, de ezen túlmenően számos, etnikumot jellemző ismérv keleti határát ugyancsak ezek a települések adják. 54
