A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DOBROSSY István–FÜGEDI Márta: Etnikai határok és nemzetiségi hatások Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a kenderfeldolgozás rostelőkészítő munkafolyamatában

272 DOBROSSY ISTVÁN—FÜGEDI MÁRTA lönböztetik meg. A minősített rostféleségek száma sokszor egy-egy településen belül is változó, de elnevezésük mégis településeket, területeket tesz jellemzővé, etnikailag megkülönböztethetővé. A minősített rostféleségek száma egy-egy településen vagy területen a kenderfeldolgozás hagyományaira és intenzitására utal. Ez nemcsak megyéink településeinek, hanem a magyarországi kenderkultúrának is általánosan megfigyelhető és jellemző vonása.

3 Ahol egymás után két (Aszaló, Beret, Füzérkomlós, Halmaj, Hercegkút, Mogyoróska, Nyíri, Pányok, Pusztafalu, Sáta), vagy többféle (Abaújvár, Hernádszentandrás) rostfésűt használnak, tehát ritkábbat^ és sűrűbbet, ott az eszköznek is megkülönböztető elnevezései alakultak ki. így kétféle rostfésű esetén (csak néhányat kiemelve) ecset-gereben (Halmaj), fésű-gereben (Sáta), ecset-pátyoszoló (Mogyoróska), héhel-gereben (Hercegkút) elnevezések ismeretesek. Három rostfésű használata esetén (Abaújvár) vasecset-ecset-pátyoszoló megkülönböztető elnevezései vannak a munkaeszköznek. Ezek az elnevezések — amelyeket alábbiakban részletesen elemzünk — a magyar kenderkultúra történetének korai rétegeibe nyúlnak vissza. Megyéink területén a parasztgazdaságok lényegesen eltérő vonásai, erősen különböző gazdasági és gazdálkodásbeli jellemzői, a földrajzi adottságok és lehetőségek sokszínűsége miatt jelentőssé fejlődhetett, és a 20. század közepéig megőrződött a vándorkereskedelem. A házaló és vándorkereskedelem részben a piacokon keresztül, részben a piaci helyek megkerülésével a parasztgazdaságok gazdasági különbségeit igyekezett kiegyenlíteni. Nivelláló szerepe volt a paraszti termékelőállítás számos területén, ezen belül a kenderfeldolgozásban is. Ez megfigyelhető ilyen résztémában, a munkafolyamat egyetlen eszközének beszerzésében is. Néhány példát az eszköz készítésére és beszerzésére: Égerszögbe a rostfésűt a 20. századot megelőző és a századfordulót követő néhány évtizedben oláh-cigány vándorárusok hordták, általában élelemért, gabonaféléért, ritkábban pénzért értékesítették. A faluban sem a helybeli kovács, sem a mesterkedő parasztemberek nem foglalkoztak készítésével.

4 A Zempléni hegyvidék fafeldolgozásáról és eszközkészítéséről híres falvaiban, így Mogyoróskán is a vasrózsát cigánykovácsok készítették, az eszköz díszesen faragott farészét pedig mindenki saját magának készítette. Az 1950-es években a községben még jelentős volt a kenderfeldolgozás, de ekkor már az esztergált guzsalytalphoz, rokkához, fonal- és vászonszapulóhoz hasonlóan a rostfésűt is helybeli mesterember készítette.

5 Megyaszón a gerebent fúr ós cigányok készítették, azok is árulták, de a recens gyűjtések adatai szerint a helyi boltban is lehetett vásárolni.

6 Saját gyűjtéseink adatai szerint valamennyi munkaeszköznek, félkész és készterméknek legnagyobb beszerzési piaca Miskolc volt. A szomszédos falvakból, de vonattal távoli vidékekről is eljártak ide vásárolni. Aszaló, Bocs, Hejőkeresztúr, Onga lakosai hasonlóan Miskolcról vásárolták a gerebent, s úgy emlékeznek vissza, hogy annak a készítésével csak a cigányok foglalkoztak.

7 Minden bizonnyal egyedüli az az eszközkészítési mód, amelyet Paládi-Kovács Attila ír le Bolyokról. Az Ózd melletti községben a rostfésű fáját a gazda magának készítette, a köralakúra kiképzett fejbe kihegyezett acéldrótot erősített, vagy a deszka lapjába verte bele az acélszögeket, s ezt követően végeit kihegyezte.

8