A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban II. közlemény

262 Széles víznek nekihajtott, De ottan is elszalajtott. Fakó lovam szólítottam, Széles vízen átúsztattam. Túlsó szélén kipányváztam, Az istennek hálát adtam: Fegyveremet tisztogattam, Mindjárt új életre kaptam. Felültem én a lovamra, Fordítottam Hortobágynak. Hortobágyból Burgujásnak, Cifra Náni udvarának. A híres betyár c. dalfüzér egy kiváló emlékező tehetséggel megáldott nótafa jóvoltából azoknak a dalváltozatoknak az esztétikai csúcsa, amelyeket részleteiben első ízben a feudális értelmiség jegyzett fel a nép ajkáról. A változatok tartalmi áttekintése alapján is észrevehető, hogy ezek nem tartoznak a szegényparaszti rétegektől későbbi időpontokban feljegyzett népdalkincshez: inkább divatos nótákból összeállított egyvelegnek tekinthető. A recens anyag vázlatos áttekintése után igazat lehet adnunk Béres Andrásnak, aki felveti egy nagyobb lélegzetű Geszten-epikum hajdani létezésének lehetőségét.

94 Szerintünk a Geszten-dalok stílusa a sárospataki—debreceni diák mulató nóták pajkos hangulatát fejleszti tovább, azonban ennek a stílusnak a tartalma (mondanivalója) az újabb keltezésű változatokban mindinkább átalakul. A kérdés alapos folklorisztikai vizsgálata kétségtelenül fényt vethet a folklorizáció folyamatának történeti állomásaira is. Lehet azonban, hogy tévedünk. Utalnunk kell arra, hogy a Geszten Józsi tevékenységét közvetlenül megelőző Sobri-dalok is a minták közé sorolhatók. A Sobri-dalokból elég sok változatot ismerünk keletkezésük valószínű időpontjából, s tudjuk, hogy Sobri környezetében születtek.

95 Ezek is könnyed, pajkos, diákos hangvételűek, amelyek a feudális értelmiség — a fiatal Magyarország — magabiztos és fölényes, de baráti népszemléletének fejlődéséről is árulkodnak. A betyárköltészet esetében a folkloristáknak nem az epikai ősszöveg lehetőségét kellene felvetniök, hanem magát a történeti folyamatot, a tudat fejlődését, annak sok-sok szálát kellene helyesen viszonyítaniuk a szociális eszmék kifejlődéséhez, a szociális „hév" osztályharccá tudatosulásának kérdéseihez. * 1848 forradalma előtt mind a nemesi rendbe tartozó, mind a jobbágysorban élő szegénylegény, a munkanélküliek sanyarú sorsát élő falusi fiatalság kívültette magát a feudális társadalom rendjén, mert azt nemcsak magára nézve tartotta igazságtalan igának, hanem a szegény nép egészére is. A föld népe zsarnoki elnyomatásáért bosszút állt a gazdagokon, igazságot tett. A Geszten Józsi tetteiről szóló dalok is ilyen jellegűek, feljegyzésük időpontja igazolja, hogy éppen 1848 körül keletkeztek. Geszten Józsi betyáros tettei a hősi epika DÖMÖTÖR SÁNDOR Megkötöztek, magvasaltak, Nagyváradra behajtottak. Nagyváradra behajtottak, Két bíró kezére adtak. Könyörögtem a bírónak: Nincs ereje a tagomnak. Mérges szemét rám vetette, Mondja: — Adta-teremtette! Most estem én már rabságba: Kesely lovam bitangságba. Kesely lovam bitangságba, Kedves babám árvaságba.