A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban II. közlemény
250 DÖMÖTÖR SÁNDOR nem felelt eddig, azonban merem remélni, hogy mindent pontosan megkapott." 51 Nem volt olyan irodalmi vállalat, amelyet Desewjfy Virginia (1807—1856), Desewffy József (1771—1843) és Sztáray Elenóra (1780—1849) leánya ne támogatott volna: lelkes irodalom- és néppártolását nem tekinthetjük szeszélyes főúri divatozásnak, vagy naiv magyarkodásnak. 52 Akkor sem volt mindennapi jelenség, hogy egy grófnő több évtizeden át foglalkozzék népdalok szövegének és dallamának leírásával! 53 Az arisztokrácia elszegényedő, szigorúan kötött anyagi lehetőségek közt élő tagjai, mint a Szentmihályra visszavonult, a polgárság felé orientálódó Desewffyek (Aurél, Emil és Marcel) őszinte rokonszenvvel figyelték a szociális jelenségeket is, nem úgy, mint a gőgtől feszülő különcök. Kazinczy Ferenc meleg barátságot tartott Desewffy Józseffel, s Szent-Mihály címen epigrammát írt Sztáray Elenóráról, az irodalom pártolásáról híres grófnőről, Virginia anyjáról. Döbrentei Gábor többször is megfordult a szentmihályi kastélyban: Desewffy segítette hozzá pályája megindulásához. 54 Szabolcs megye nem volt olyan elmaradott ebben az időben, mint amilyennek a választási hadjáratok erőszakosságai miatt ábrázolták. Sok köznemese volt és sok gazdag földbirtokosa. 55 A szabolcsi fiatalság polgári elemei közül számunkra Fejér Pál személye a legérdekesebb. Ez a név a 48-as ifjak egyik vezéralakját rejti: a Vasvári nevet csak 1847-ben kezdte használni, amikor tanár lett a Teleki Blanka grófnő leánynevelő intézetében. Apja szintén Fejér Pál volt: 1846-ban még élt, de egészen elöregedve, görögkatolikus pap létére alig tudott már írni. Vasvári Pál 1826-ban született Büdszentmihályon, a későbbi Nyírvasváriban és 1846-ban, húsz éves korában lelkesen írta össze szülőföldje népdalait. 56 A három korabeli gyűjtő közül az ő általa feljegyzett Geszten-dalok világítják meg legsokrétűbben a híres rabló népköltészeti jelentőségét. Mivel a Geszten-dalokat három nem tudományosan képzett folklorisztikai adatgyűjtő tevékenysége révén keletkezésükhöz közelálló időpontból, 1846-ból ismerjük, egyik felatatunknak tekintjük, hogy ezekben népköltészeti motívumkincsünk elemeit korábbi szövegekből is ki tudjuk mutatni. Másik feladatunk ezzel kapcsolatosan csak az lehet, hogy Geszten Józsi élettörténetét, amelyet aránylag pontosan ismerünk, viszonyítsuk azokhoz a mozzanatokhoz, amelyeket a nép(!) megverselt. Nemcsak e két síkon, hanem a népköltészet ma élő közhelyeinek a metszőpontjain is szeretnénk néhány történeti mozzanatot egybevetni a hagyományos epikai motívumkinccsel. Geszten Józsi megsebesülése és elfogatása. A népköltő képzeletét elsősorban a rettenthetetlen hős elbukása inspirálja arra, hogy kifejezze csodálatát a szomorúan elfoszló reményekről, a hős elbukásáról. 57 A Bónisné által feljegyzett szöveg a Gesztely Josi (mostani szabolcsi rabló) dala címet viseli. Hét 4 soros versszakból áll, s tartalmilag három részre tagolható. Az első két versszak Geszten elfogásáról emlékezik meg, a második két versszak a szegény zsidóval történt csúfos esetről, a harmadik rész három versszaka a komiszszáriusról (szolgabíróról) szóló, csúfolódás. Lássuk az első két versszakot:
