A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban II. közlemény

GESZTEN JÓZSI BORSODBAN II. KÖZLEMÉNY 247 belseje ki volt húzva, belül ágasokkal alátámogatva és a föld ki volt ásva. Senkinek sem kötötték az orrára, hogy mit tartanak benne. Ilyen helyeken rejtegették az orozva vett lovakat, míg a kiigazított „bilyog helye be nem gyógyult, s míg jó haszonnal túl nem adhattak rajtuk. Éjszakára fogták szekérbe, hogy megjártassák őket. A vásárterek alján voltak azok a helyek, amelyeket zöldvásárként emlegettek: itt adták el azokat a jószágokat, amelyeknek nem volt rendben a passzusuk.

34 A betyárénekek termőhelye kezdetben a csárda, ahol a gyanús üzletkötések után igen emelkedett hangulatban mulattak, énekeltek és táncoltak a mindennapi élet rendjét felrúgó fiatalok. A betyárköltészet egyik fontos jellemzője ez a tombolás. Ezekben a gyakran verekedéssé fajuló mulatságokban vettek részt szívesen az uralkodó osztály tettvágytól feszülő fiataljai is. A harci kedvet nem ideológiai fronton, hanem a tettek mezején kell keresnünk. A fiatalok életkorában gyökerező lázongási kedv fokozatosan alakult az események hatása alatt osztályharcos színezetű forrongássá. Ezeknek a népköltészeti termékeknek a talaja nem a kikristályosult ideológia, hanem a bonyolult élet és szertelen indulatai. A betyárköltészetben később a betyár elkeseredett ember, aki szerencsétlenségét, sorsát, bánatát borba fojtja. Sok dalban fordul elő ennek megfogalmazása : Arra alá az alföldi csárdában Három betyárgyerek iszik bújában. A dőzsölő gazdagember kérkedik gaztetteivel, hősködik és kéjeleg a kocsmában. A betyár nem ezt az úri haramiát utánozza, hanem a nép tanulatlan embereiben élő és életre kelthető természeti erőként jelenik meg tettvágya a nemeslelkű rablókról szóló színdarabokban is.

35 A betyár nem lopni akar, hanem osztozni az urakkal, igazságosan és véglegesen. Olyan történelmi időkben, olyan körülmények között kezdte meg a nagy leszámolást, az igazságtevést, amikor még nem érkezett el az ideje.

36 A földesurak tömegesen akasztatták fel a gonosztevőkkel együtt a feudális renddel az igazságért szembenálló hősöket, akiknek emberi életérzését és fiatalos szenvedélyrendszerét őrzi napjainkban is a betyárköltészet. A betyárvilág elmúlt, a folklór azonban megőrizte hősiességükkel együtt ellentmondásaikat is. Geszten Józsi dalainak első gyűjtői. Geszten Józsi fellépése idején Nyírbátorban is élt népi költő, rigmusfaragó. A szépírásu Köllős Gábor oskolamester könnyen gördülő halotti versezetével kezdődik 1829-ben a bátori matricula, melyben a megholtak neveit jegyezték fel. E borongós művén kívül semmit sem tudunk a jeles férfiúról, az időpont azonban sugallja azt a hipotézist, hogy lehetett valami köze azokhoz a nótákhoz is, amelyek a híres rabló működéséről szárnyra keltek. A verselgető parasztember sem volt ismeretlen jelenség abban az időben. Büdszentmihályról 1816-ban írja DesewíFy József Kazinczynak: „Éppen most nyújtja be taksásom esedező levelét rímekben."

37 Feltételezhető, hogy Geszten is ilyenféle rímeket faragott. Kovács István táblabíró emlékezései szerint Geszten csinálta a következő kis dalt:

38