A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban II. közlemény

GESZTEN JÓZSI BORSODBAN II. KÖZLEMÉNY 241 ezzel informálni és befolyásolni — Békés István tudományos meggyőződése szerint „azt a bizonyos" társadalmi közvéleményt.

8 A feudális gondolkodásnak a munkaerejét áruba bocsátó szegényemberre nincs megfelelő kifejezése, mert a mezőgazdasági munkanélküliség, a betyárélet, amely kimondottan a mezőváros terméke (vö. az emberpiac hosszú utóéletével), még a feudális viszonyok között bontakozik ki. A hazátlan zsellér életének már nincsen feudális társadalmi bázisa, mert hiányoznak azok az állandó munkaalkalmak, amelyek megélhetése gazdasági biztonságát képeznék: a földesúr egyre kevesebbet gondoskodik jobbágyairól és egyre többet akar járandóságként, ingyen kapni tőlük.

9 A betyáréletben, a nincstelenségben megtalálható kétségbeesést a szépirodalom mindinkább felhasználja. A gazdasági élet és az irodalom kölcsönhatásának köszönhető, hogy az élő hagyomány, a gyakorlat, a társadalmi valóság előbb gazdagodik az irodalmi romantika tetszetős motívumaival, mint maga az élet, amely nemcsak képzeletben termeli ki az epikai hősöket, hanem valóságosan is. A magyar irodalomban és a népköltészetben élő betyárromantika kialakulása, a nyugati rablóromantikávali ötvöződése a 48-as polgári forradalom előtti években, Geszten Józsi elfogatása körül éri el tetőpontját.

10 Ekkor még elképzelhetetlenek voltak a valóságban azok az igazságtevő tettek, amiket ennek az elhíresedett rablónak tulajdonítottak, de az igazi rablók, az uralkodó rendhez tartozó úri betyárok gondoskodtak róla, hogy a „hírek", a valótlan tódítások minél gyorsabban terjedjenek. Ezzel gaztetteiket palástolták, mert a szegénynép elkeseredett fiaira kenték bűntetteiket, amit azok nem is tudtak, nem is mertek volna elkövetni. Geszten József világosan megmondta bíráinak, hogy lehetősége sem volt annyi gaztett elkövetésére, amennyivel vádolják.

11 Az irodalom és a valóság hihetetlenül gyors ötvöződésének az eredménye lett az is, hogy e korszak szájhagyománya, a betyárköltészet még ma is magánviseli a népköltészet és az irodalom átmeneti formáinak szövevényességét, egybefonódását, bonyolultságát, kiforratlanságát.

12 A jobbágy parasztság polgári magatartása és polgárosuló életszemlélete a feudális társadalomban az úri renddel szembeszálló betyárt hősnek tartja, mert az az illúziója, hogy a szegénynépért küzd, a nép elviselhetetlen nyomorát enyhíti, vagyis forradalmi osztályharcot vív: erőszakot alkalmaz az erőszakkal szemben. Erre azonban a népi kisközösségek egyelőre elégtelenek.

13 Czóbel Ernő megállapítása szerint a betyárköltészetben „az osztályellentét van szomorúan jól konzerválva." Ha a messzi múltba visszanyúló népi emlékezetről, az egyén biológiai-emberi adottságaira épülő konzervatív hajlamokról beszélünk, elsősorban az osztályérdekre kell felfigyelnünk azokban az esetekben is, „ahol az etnográfus még népet lát, a szociológus azonban az adott osztályt." Nincsen nép osztálytársadalom nélkül.

14 Ha a népköltészeti jelenségekben csupán műfaji érdekességeket keresünk, ha nem tárjuk fel az osztályharc népi csiráit, a legkiválóbb etnográfus is csak azt állapíthatja meg, hogy „a betyárköltészet jórészében kevés az erő, lazaságában, túlkönnyedségében néha keveset fejez ki, de más része kedves, hasonlatokban gazdag." A folklorisztika szerint „túlzott állítás, hogy a betyárdalok után megrajzolhatni a betyár képét, tetteit, sőt: ellenkezőleg, éppen e nóták vezet-