A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban II. közlemény

GESZTEN JÓZSI BORSODBAN II. KÖZLEMÉNY DÖMÖTÖR SÁNDOR Geszten Józsi Borsodban c. tanulmányunk első részében* a történeti személyiség kiemelkedő tetteit és törvényellenes cselekedeteit próbáltuk szembesíteni a valósággal: megkíséreltük a népi hős történeti hitelesítését. Tanulmányunk második része ezeket a tetteket állítja szembe azokkal az eseményekkel, amelyek segítségével a mindennapi élet haramiája a népi hős mitikus magaslataiba emelkedik. Ez pedig a folklorizáció társadalmi folyamata, a történetiség társadalmi vetülete, az osztályharc helyi formában bővelkedő eseménysorozata. Geszten Józsi világa és a betyárköltészet. Erdész Sándor népköltészeti tanulmányában írja, hogy „a betyárdalok a betyárok tetteiről, elfogatásukról és kivégzésükről szólnak. A nép a betyárokat idealizálta, valamilyen igazságtevő hőst látott bennük, akik a szegényeket, elnyomottakat támogatják, az urakat pedig megbüntetik a nép sanyargatásáért. A betyárballadákkal kapcsolatban meg kell jegyeznünk Balogh István és Béres András jeles könyvecskéjét Geszten Jóskáról, a nyiri betyárról. Nemcsak balladákat és történeteket közölnek, hanem idevágó levéltári forrásokat is: így a valóság és a hagyomány kapcsolatát közvetlenül észlelhetjük."

1 A szabolcsi tudomány képviselői meghatottan hajtottak fejet a népi hős emléke előtt. A nyírbátori múzeum elsősorban nem a tudomány, hanem a tudományos adatgyűjtés és a szülőföld kegyeletét rója le Geszten Jóska a nyíri betyár c. honismereti kiadványával.

2 A ma emberét is méltán érdeklő népi hősről szóló kis füzet első fele — Balogh István tollából — Geszten Jóska a nyiri betyár címet viseli és főként az izgalmas levéltári adalékokat publikálja. A második rész — Béres András tollából — Geszten Jóska betyár alakja a néphagyományban címmel bemutatja, hogy közel másfél század után is mily sok konkrét eseményt őriz szeretettel a nyírbátoriak emlékezete a mindennapi emberek, a szegény emberek közül kiemelkedő hősről. Szerintük is Geszten tettei végeredményben csupán a moralitás és a törvénykönyv oldaláról tekintve bűntettek, mert ezeket elsősorban a társadalom korhadtsága miatti elégületlenség váltotta ki, nem az egyéni aljasság, nem a nyerészkedési vágy. Az egyszerű emberek ma sem moralizálnak sokat, hanem egyszerűen megcsodálják azt az embert, aki éppen jóindulata és humánuma miatt válik a közigazgatási apparátus űzött vadjává. A szóhagyomány valósághoz való ragaszkodása azonban