A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

NIEDERMÜLLER Péter: Interetnikus kapcsolatok a Zempléni-hegység falvainak szokásrendszerében

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK A ZEMPLÉNI-HEGYSÉG SZOKÁSRENDSZERÉBEN 235 mennyire köthetők etnikumhoz ezek az elemek az adott terület vonatkozásában? Úgy gondolom, hogy a regionális szokáskutatásnak a szokásformák eredetének a kutatása nem lehet feladata. A regionális szokáskutatás csak bizonyos szokásformák elterjesztésével, átadásával kapcsolatban tehet megállapításokat. Az egyes falvak esetében arra kell rámutatni, hogy a szokásformák meglétének, vagy hiányának az egyik legdöntőbb kritériuma a közvetlen etnikai környezet. A legjobb példa erre a megállapításra Regéc, amely az összeírások szerint magyar lakosságú település (s ezt a tényt az ott lakók ma is hangoztatják), szokásrendszerében azonban alig, sőt egyáltalán nem különbözik a szlovák eredetű Ohutától, vagy a kárpátukrán lakosság által lakott Mogyoróskától. Ezzel nem azt állítottuk, hogy a zempléni szokásrendszer szlovák, vagy kárpátukrán szokásformák együttese, hiszen több olyan magyar lakosságú települést is említhetünk (Nyiri, Pusztafalu), ahol a szláv eredetű szokásfofmák jelentősége sokkal kisebb. Ezzel a példával inkább azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy a Zempléni hegységen belül a szokásformák megléte vagy hiánya alapján bizonyos szokásövezeteket lehet megállapítani, s amelyek együttesen alkotják a zempléni szokásrendszert. Ezek az övezetek kifelé, más rendszerekkel való viszonyukban az egységesülés, az integráció, befelé, saját rendszerükön belüli viszonyukban pedig a különbözőség, a differenciálódás tendenciáját mutatják. A szokásrendszerek interetnikus kapcsolatainak vizsgálata során ezt a kettősséget mindig figyelembe kell venni. JEGYZETEK 1. Ilyen falu pl. Rudabányácska. Az említett településtörténeti kérdésekhez vö. Ádám I.—Sváb A.— Szabó Gy.-—Szabó S. (szerk.): Hernádmenti táj, Hernádmenti emberek. Encs, 1970.; Borovszky S.—Sziklay J. (szerk.): Abaúj vármegye és Kassa. Budapest, 1896.; Manga J.: Magyarországi szlovákok. Népi kultúra — népi társadalom, VII. Bp., 1973. 211—251.; Paládi-Kovács A.: Ukrán szórványok a 18—19. században a mai Magyarország északkeleti részén. Népi kultúra — népi társadalom, VII. Bp., 1973. 327—369. 2. Ezek a cselekmények természetesen bárhol előfordulhatnak, számunkra azonban csak a szlovák és ukrán adatoknak van jelentősége, hiszen az adott területtel ezek az etnikumok állnak történeti kapcsolatban. 3. Lehoczky T.: Bereg vármegye monográfiája. II. Ungvár, 1881. 257. 4. Falkowski J.: Zachodnie pogranicze Huculszczyzny. Lwów, 1937. 125.; Falkowski J.: Pólnocnowschodnie pogranicze Huculszczyzny. Lwów, 1938. 71. 5. Nagy É.: A családi élet bodrogközi szokásaiból. In: Kováts D. (szerk.): Abaúj és Zemplén népéletéből. Sátoraljaújhely, 1971. 309.; Dakos I.—Nagy É.: Jeles napok. In: Nagy G. (szerk.): Karcsai népélet. Karcsa, 1971. 149. 6. Petercsák T.: A jeles napok szokásai egy hegyközi faluban. In: Kováts D. (szerk.): Abaúj és Zemplén népéletéből. Sátoraljaújhely, 1971. 301. l.Csulák M.: Luca nap Abaújváron. In: Bogdál F. (szerk.): Borsod megye népi hagyományai. Miskolc, 1966. 358—359. 8. Kretzenbacher L.: Santa Lucia und die Lutzelfrau. München, 1959. 66—73. 9. Bednarik R.: Duchovná kultúra slovenskeho l'udu. Bratislava, 1943. 73—74.; Sulitka A.: L'udové divadelné hry v obdobi vianoc na severnom Spisi. Slovensky národopis, XXI. 1973. 83—84.; Űjváry Z.: Luca-asszonyok Csallóközben és Nyitra vidékén. Ethn., LXXV. 1964. 451—453.