A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

NIEDERMÜLLER Péter: Interetnikus kapcsolatok a Zempléni-hegység falvainak szokásrendszerében

232 NIEDERMÜLLER PÉTER pességhez kötődnek.

20 Számunkra ez a tény azért lényeges, mert jól rámutat az adott szokáskomplexum kettős rétegződésére. Az előbbi gondolat folytatásaként nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy északkeleti-keleti területeken élő szlovákoknál, kárpátukránoknál, oroszoknál igen erőteljes formában élt az asztalra helyezett magvak szokása.

21 Áttérve a karácsonyi széna és szalma motívumára, újra csak azt állapíthatjuk meg, hogy a szokás a keleti magyar nyelvterületet kivéve általánosan ismert.

22 A szalmát, szénát rendkívül sokféle módon hozhatták be a szobába, helyezhették el és használhatták fel.

23 Az összehasonlító adatok számunkra legfontosabb tanulsága mégis csak az, hogy bár a karácsonyi szalmával és szénával kapcsolatos szokások az összes szláv népnél,

24 részben ebből következően a palócoknál és a Felvidék egyéb területein is ismertek, az északkeleti vidékeknek mégis van egy sajátos vonása. Cs. Pócs É. mutatott rá, hogy a karácsonyi szalmának és szénának a gyümölcsfák termékenységével való kapcsolata egyedül a magyar nyelvterület északkeleti részén ismert.

2á A keleti szlávok karácsonyi vacsorával kapcsolatos szokásai közül viszont ez az egyetlen, amely átkerült a magyar hagyományba. S mivel a Zempléni hegység vonalától nyugatra nem találunk idevonatkozó leírást, jogosnak tűnik a kárpátukrán etnikum szerepét hangsúlyozni. Továbbra is a téli ünnepkör szokásainál maradva egy olyan szokásformával kell foglalkoznunk, amely az inter- vagy intraetnikus kapcsolatok lényeges formáira mutat példát. Vilia este, sötétedés után járták a pásztorok a falut, betértek a házakhoz köszönteni. Azokban a falvakban, ahol több pásztor is volt, a gulyás meg a csordás járt együtt, a kondás külön, ez utóbbi azonban gyakran el is maradt, nem járt köszönteni. A pásztorok megálltak a házak előtt, az ablakok alatt, kürtöltek és karácsonyi énekeket énekeltek. Néhol, így pl. Abaújalpáron, Fonyban és Hejcén kürtölés után nem énekeltek, hanem csak bekiáltották: „Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk az egész háznépnek!" A gazda ezután behívta őket, megkínálta süteménnyel, borral, pálinkával, s mielőtt elmentek volna a gazdasszony lángost adott nekik. Baskón kalácsot, Tokajban

26 pedig sonkát és zsírozót is kapott a pásztor. A hegyközi falvakban (pl. Nyiri, Pusztafalu, Rudabányácska) szintén ismertek voltak ezek a szokásformák. Más adatok szerint (Regéc, Háromhuta, Nyiri, Pusztafalu) a pásztorok viliakor nem jártak köszönteni, hanem sötétedés után tülkölve végigmentek a falun. Ellenben szilveszterkor a legények egy háznál együtt megvárták az éjfélt, majd csörömpölve, pattogva végigvonultak a falun. Néha 10—15-en is összeálltak, csengőt, kolompot vittek magukkal. A pásztor pattogva hajtotta őket. A csapat sorrajárta a házakat. Egy legény beköszönt és megkérdezte: „Megengedik-e, hogy megfordítsam a gulyát itt az udvaron?" Ha megkapták az engedélyt, bementek és körbekolompolták az udvart. A gazda utána borral, süteménnyel kínálta őket, majd a legények boldog újesztendőt kívánva elmentek. A szokást azért gyakorolták, hogy bőség legyen az újévben. Ugyanakkor Hejcén és Abaújalpáron az előbbi csoporttal együtt, vagy attól teljesen függetlenül legények egy csapata járta a falut. Az idősebb, pártában maradt leányok háza előtt megálltak és nagy zajongás közepette bekiabáltak: „Kinek van szűzleánya, hajtsa ki a szűzgulyára!"