A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

NIEDERMÜLLER Péter: Interetnikus kapcsolatok a Zempléni-hegység falvainak szokásrendszerében

228 NIEDERMÜLLER PÉTER viszont rossz rongyokba öltözve. A legények vagy a leányok öltöztek fel, s miután beléptek a fonóba, némán, szótlanul összefogództak, keringtek, táncoltak néhány lépést, majd ugyanolyan szótlanul, ahogy jöttek, elmentek. A fonóban való tartózkodásuk egész ideje alatt egyetlen szót sem szóltak, még akkor sem, ha kérdezték, vagy megfogdosták, megtapogatták őket. Sajnos még legidősebb adatközlőim sem emlékeztek arra, hogyan nevezték ezeket az alakoskodókat. Luca napi alakoskodókkal kapcsolatos adatok más zempléni területekről is rendelkezésünkre állnak. Karcsán a Luca asszonynak nevezett alakoskodó betért minden fonóházba és 10—15 percig némán font. Ha megszólalt, elvesztette a hatalmát és megverték.

5 Filkeházán a Luca asszonyt egy fehér ruhába öltözött legény elevenítette meg.

6 Abaújváron szitabolondnak nevezték a fehér ruhás alakot, aki a leányokat, gyerekeket ijesztgette.

7 Pusztafaluban fehér lepedőt borítottak magukra a legények, arcukat feketére kenték és így ijesztgették a leányokat, gyerekeket. Noha ezek az adatok nem egyértelműek és nem teljes értékűek, mégis úgy látszik, hogy az adott területen többé-kevésbé jól megfigyelhető a Luca asszonyhoz kötődő szokáskomplexum. A Luca asszony különböző megjelenési formái Kelet-, és Dél-Európa legtöbb népénél ismeretesek. Kretzenbacher L. a Luca asszonyhoz kapcsolódó hagyományokat két rétegre bontja. Számunkra azok az adatok a lényegesek, amelyek azokra a démonikus, nőnemű szellemekre, a „Mittwinterfrau" egyes megjelenési formáira vonatkoznak, amelyek hatalma a Luca és karácsony közötti időszakhoz kötődik. A Luca asszonyon kívül ide kell sorolnunk olyan szellemeket, mint pl. „Perchta", „Frau Holle", "Kedd asszonya" stb. A szokáskomplexumnak ez a rétege elsősorban Közép-Európa népeinél ismert. Kretzenbacher L. az idevonatkozó szokások és hiedelmek egész sorát mutatta ki a cseheknél, morváknál, szlovákoknál. A magyar Luca napi hagyományokból egyedül a „tótasszonyok" néven ismert alakoskodókat említi, amelyeket egyértelműen a szlovák Perchta változatának, átvételének tart.

8 Kretzenbacher L. impozáns anyagismeretéhez, gondolatmenetéhez aligha lehet bármit is hozzátenni. Arra a tényre azonban mégis érdemesnek látszik felhívni a figyelmet, hogy a nőnemű szellemek, s ezek különböző megjelenési formái igen nagy jelentőségűek a Keleti-Kárpátok vidékén, a román, ukrán, sőt a lengyel hagyományban is.

9 Ezek a szokások és hiedelmek a legszorosabb kapcsolatban állnak a hasonló közép-európai, és főleg magyar adatokkal. Az idevonatkozó szokások, hiedelmek, alakoskodók köre sokkal szélesebbnek és gazdagabbnak látszik az eddig ismerteknél. Valószínűnek tűnik ugyan bizonyos szokásformáknak a szlovákoktól való átvétele, mégis feltétlenül szükséges a vizsgálódás körét bővíteni, mind területi (román, ukrán adatok), mind tematikai, tartalmi vonatkozásokban. Az általunk felsorolt adatok nyilvánvalóan az említett szokáskomplexumhoz tartoznak, minden hiányosságuk, töredékességük ellenére. Jelen esetben nem a szokásformák, a cselekmény egésze, hanem annak csupán bizonyos vonatkozásai (fehér ruha, néma táncolás vagy fonás stb.) mutatnak a szokáskomplexum centrális területének irányába, utalva a szokásforma elterjedésének egy lehetséges útjára. Az interetnikus kapcsolatok közvetett formájára utal egy másik Luca napi szokás. Hejcén néhány családnál Luca napján szép szemű búzát vetettek