A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

LAGZI István: Lengyel menekültek tábori viszonyai Észak-Magyarországon

LENGYEL MENELÜKTEK TÁBORI VISZONYAI ÉSZAK-MAGYARORSZÁGON 161 iratilag jelentette, hogy a szerencsi lengyel katonai büntetőtáborban zendülés tört ki. A távirat szerint a zendülést sikerült lokalizálni: „... a nyugalom helyreállítása folyamatban van, fegyverhasználatot lehetőleg kerüljük, a renitensek vezetői (kb. 15 fő) 21/rm 3. zlj. fogdahelységeiben nyernek elhelyezést addig amíg a vizsgálat tart." A hadtestparancsnokság január 17-én délután 17.20 órakor feladott táviratában beszámolt a történtekről. A távirat szövegét érdemes hosszabban idézni, mert a megtorlás részleteibe enged bepillantást „... f. hó 16-án tett jelentésem kapcsán jelentem: a szerencsi legénységi büntetőtáborban kitört zendülés f. hó 17-re a vezetők kiemelése és fogdábahelyezése után lecsillapodott. Fegyverhasználat nem történt. A táborban visszamaradt internált legénység azonban a fogdába helyezett vezetők kiszabadítása érdekében éhségsztrájkba kezdett, az éhségsztrájk letörése céljából elrendeltem, hogy a sztrájkolok részére a sztrájk időtartalmára a pénzilletmények nem fizethetők ki, hanem azokat a honvéd kincstár javára kell bevételezni. Ugyancsak intézkedtem, hogy a sztrájk időtartalmára mindennemű dohány és élvezeti cikknek a tábor területére való bevitelét ..." szüntessék meg.

42 A miskolci VII. hadtestparancsnokság területén levő naprágyi lengyel katonai büntetőtáborban a szerencsinél sokkal súlyosabb esetről számolnak be a források. 1940. március 21-én este a szökést megkísérlő katonák ellen egy tüdőlövéssel végződött — indokolatlan — fegyverhasználat történt. A fegyverhasználat tényét súlyosbította az, hogy a megsebesült lengyel katona elfogása után (a menekültek állítása szerint!) a tábor magyar parancsnoka Veress Géza zászlós okulásul „... puskatussal, puszta kézzel bántalmazta a már átlőtt sértettet".

43 A táborokban a szökéseket igen eltérő módon szervezték meg és hajtották végre, A pásztói szolgabírói kirendeltség bejelentette, hogy az ellenőrzése alá tartozó lengyelek közül 1939. december 28-án „.. .ismeretlen helyre hatósági engedély nélkül eltávoztak... két menekült személyi adatai nem állanak rendelkezésemre mivel megérkezésük napján azonnal elszöktek."

44 Lengyel menekültek állandó összeköttetésben voltak a lengyelországi ellenállási mozgalommal. A Londonba irányuló futárútvonal is Budapesten keresztül vezet, érthető, hogy a lengyel futárok tevékenysége — egy idő után — nem maradhatott titokban.

45 1940. március 7-én Keresztes Fischer belügyminiszter felhívta az alispánok figyelmét, hogy „.. .jelentések szerint a cseh-morva Protektorátus területéről sőt újabban már Szlovákiából is egyre nagyobb számban jönnek át, illetőleg szöknek át hozzánk ... olyan egyének akik Magyarországon keresztül külföldre szándékoznak emigrálni abból a célból, hogy ott különféle katonai alakulatokba toboroztassák magukat. Ezek a hadköteles korban levő férfiak az eddigi megállapítás szerint többnyire szabályszerű útiokmány és magyar vízum nélkül jönnek át s egy darabig az ország területén tartózkodnak, majd valamelyik szomszéd állam felé — rendszerint ugyancsak »feketén« — iparkodnak eltávozni. Többnyire politikai menekülteknek vallják magukat ... újabb megállapítások szerint szóbanforgó kategóriába tartozó egyének az északi határon a határ rendészeti szervek ellenőrzését ismételten kijátszották és az ország belterületén sőt az ország keleti és déli határai mentén is - bizonyára újabb illegális határátlépés céljából - feltűntek.. ,"

46 ••