A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

SZABADFALVI József: Herman Ottó, a miskolci képviselő

146 SZABADFALVI JÓZSEF A miskolci választói beszámoló beszédében kifejti egyházpolitikai nézeteit is. Javasolja a polgári házasság bevezetését, valamint az anyakönyvezés államosítását, a zsidó vallás törvénybe iktatását, a vallás szabad gyakorlását, sőt az egyházak vagyonának állami kezelésbe vételét. Bírálja az antiszemitizmust, azt társadalmi-gazdasági okokra vezeti vissza. Jelentős terjedelmet szentelt belpolitikai nézeteinek kifejtésére. Nem tartja igazságosnak a fennálló választási rendszert, javasolja a szélesebbkörű önkormányzat bevezetését. A nemzeti függetlenség elvén áll, harcol a dualizmus ellen.

26 A miskolci beszéd élesen bizonyítja, hogy nem fogadja el az 1867-es kiegyezést. Ellenez minden párttal és kormánnyal való együttműködést, amely a kiegyezés alapján áll. „Én a radikális szert, hazám függetlenségét követelem" — mondta beszédében. Részletesen foglalkozik az ország gazdasági életével. Nem kielégítő a földművelés és az ipar fejlődése, nincsen meg a kellő összhang a két ágazat között. Szót emel az idejétmúlt feudális tulajdonviszonyok ellen: a gazdálkodást a nagybirtokok, a középkori hitbizományok és a koronauradalmak irányítják. A gazdasági helyzetre vezeti vissza az amerikai kivándorlást, amely elsősorban Észak-Magyarországról indult meg. Kifogásolja, hogy nincsen pénzügyi önállósága Magyarországnak, szót emel a közös vámterület ellen, amely akadályozza az iparfejlődést, sőt a kis- és a középipart vissza is fejlesztette. 1871-ben, Kolozsváron a német-francia háború, a harmadik francia császárság megdőlése, illetőleg még inkább a párizsi kommün hívta fel fokozottabban a figyelmét a politikára a már több éve újságírással is foglalkozó Herman Ottónak. Korábban elsősorban társadalmi és kulturális cikkeket írt. A kolozsvári „Magyar Polgár"-ban január 31-én „A válság küszöbén" címmel,

27 március 28-án „A montmartrei lázadók" címmel írt cikket. Június hónapban ugyanitt több, cikkben köszöntötte, ismertette a Kommün eredményeit: „Az Internacionálé" (jún. 20.); „Az Internacionálé ötletéből" (jún. 25.); „Még egyszer az Internatcionálé és az erdélyi munkások" (jún. 25.); „A munkások ügyében" (szept. 8.); „Még egyszer a munkásokról" (szept. 14.); „A lelkiismeret szabadsága" (dec. 3.) stb. Ezekben a cikkeiben nyíltan rokonszenvezett a párizsi kommünnel. Az 1894. évi miskolci képviselői beszámolói beszédében is rámutat „a gazdasági proletárság" fenntartóira, a nagybirtokra, a hitbizományra és a koronauradalmakra. Kapcsolatba került a századvég magyar szociáldemokráciájával is, elsősorban Szabó Ervinnel, Frankéi Leóval és Csillag Zsigmonddal, ez a kapcsolat azonban további felderítésre vár. Adalékokat szolgáltat a beszéd a nemzetiségek helyzetéről vallott nézeteinek jobb, pontosabb megértéséhez is. Ellene van itt minden más nemzet elnyomására irányuló nacionalista mozgalomnak pl. a „dutsche Schulverein"-nek, a dákoromanizmusnak és a pánszlávizmusnak. A több nemzetiségű Magyarországon a „nemzetiségi kérdést, mely a magyar állam főségének, sokszorosan gazdasági helyzetének kérdése is, csupán és egyedül a teljesen független Magyarország oldhatja meg saját javára és igazsága szerint". Az ízig-vérig politikus megfogalmazás nem mentes a nacionalizmustól, ugyanakkor észrevette a probléma mögött meghúzódó gazdasági-társadalmi mozgatórugókat is. A beszéd végén az akkorra már elhalálozott Kossuth Lajosra emlékezik.