A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

SZABADFALVI József: Herman Ottó, a miskolci képviselő

Herman OTTÓ, A MISKOLCI KÉPVISELŐ 141 sem Krisztus földi helytartóit a szegény Lázár mellett. Tudom, hogy koronás főink nagy járványok idejében életök koczkáztatásával is fölkeresték a szegény sinylődőket s evvel fölemelték — azokat megtette Magyarország mostani királya is, Olaszországé nem különben — de arról, hogy prímásaink és püspökeink időben siettek volna a nyomor helyeire, hogy végezzék a papi hivatás legfönségesebb feladatait, arról nekem tudomásom nincs. * Áttérek a közigazgatás reformjára, helyesebben államosítására, mely tervben van s melynek megokolása a kormány részéről is az;, hogy a közigazgatás rossz. Igenis, szerintünk is rossz az a közigazgatás; de ennek oka nem a választási rendszer, hanem a választási rendszernek meghamisítása... A magyar törvényhatóságok nem azt választják, a kit akarnak, hanem azt, a kit oly bizottságok jelölnek, a melyekben a független elem kisebbségben van. Ez lehetetlenné teszi a valódi bizalomnak érvényesülését, de annál inkább lehetővé teszi a képtelenséget. Egy rendszer, a mely a szabad választás örve alatt lehetővé teszi, hogy Magyarországnak bármely iskolakerülője, ha csak famíliából való, reá kandidálható, a törvényhatóságra és meg is lesz; egy rendszer, a mely p. o főispáni qualificátiónak beveszi a párbajozást a rakonczátlanságot, vagy az antiszemitizmust föleresztve a pártcserélgetéssel és azután előáll, is azt mondja, hogy az adminisztráció rossz — ez a rendszer önmagát ítéli el. Én az önkormányzatnak, annak vagyok híve, mely a szabad választáson alapul, mely a bizalmon alapulva selejtező is; mely a központi hatalom elfajulása ellen biztos szer és menedéke a közszabadságnak. Nincs nemzet, melynek egész történelmi fejlődése jobban és nyomósabban érvelne az önkormányzat mellett, mint érvel a magyarság. A közszabadság csírái mindenkor az önkormányzaton alapuló magyar törvényhatóságokban csíráztak és keltek ki s e törvényhatóságok voltak azok, a melyek lehetővé tették, hogy a nemzet nagy átalakulásai vér nélkül történhettek. Én tehát ellenezem a kinevezési rendszer behozatalát. Az, amit a gazdasági és pénzügyi helyzetről itt, az alkalomhoz szabott rövidséggel mondhatok, a következő: A pénzügyi helyzetet jellemzi, hogy a kormány a valuta rendezést mai napig sem bírta keresztülvinni, és noha határidőhöz kötve vállalkozott reá tény az, hogy a teljes értékű érczpénzzel való fizetést mai napig sem bírta érvényre juttanti. Ennek a tehetetlenségnek alapoka az, hogy Magyarországnak az 1867 tes alapon nincsen önálló pénzügye, különösen a külföldtől is függő nagy hitel és forgalom tekintetében. Ebben az irányban Magyarország csak Ausztriára való tekintettel intézheti pénzügyét s minthogy Magyarország és Ausztria gazdasági, pénzügyi és forgalmi érdekei sokban ellentétesek, Magyarország pedig mostani közösügyi helyzetében a gyöngébb fél, pénzügyünknek a magunk érdekében való független intézése lehetetlen. Emlékezzenek vissza tisztelt polgártársaim arra, hogy a midőn a bankkérdés évekkel ezelőtt lüktetett s világosan ki volt mutatva, hogy Magyarországnak egy önálló nemzeti bankra való joga kétségbe nem vonható, Magyarország akkori miniszterelnöke kénytelen volt a törvényhozásnak jelenteni, hogy a jog kétségbevonhatatlan; de neki nem sikerült ő felségének személyes aggodalmait eloszlatni — tehát el kell tekinteni a jogtól! Elég!