A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DÓKA Klára: A Bodrog szabályozása

120 DÓKA KLÁRA megújuló árvizeknek. A lakosság száma a korábbihoz képest megnőtt, és egyes községekben az ármentesítés után jelentős építkezés indult meg. Pl. Vajdácskán 1873-ban 134 ház volt, 1888-ban 108, 1898-ban 94, 1913ban 240. Alsó-Bereckin 1873-ban 55, 1888-ban 51, 1898-ban 59, 1913-ban 92. A falvak határában egyre kevesebb volt a tó és a nádas. Zsombékos terület inkább a jobbparti községekben maradt, ahol nem épültek töltések (pl. Tokaj, Bodrogolaszi). A faluhatár átrendeződött. A mezőgazdaságban a szántóföldi termelés súlya a Bodrog jobb- és baloldali településeiben egyaránt megnőtt. A korábban vizenyős rétek kiszáradva szántóföldi termelésre is alkalmasak lettek. A rétek rovására több lett a szántó Sárospatakon, Borsin, Szőllőskén. Növekedett a szántók jelentősége a szőlőtermelő községekben is. Tokaj, Bodrogkeresztúr esetében megszűnt a monokultúra jelleg. A legelők mennyisége is nőtt. A legelők szárazabbak lettek, a megnövekedett szántókon pedig lehetőség volt a téli takarmány megtermelésére. A ló- és szarvasmarhaállomány általában tízszeresére növekedett. Jelentős ménesekkel rendelkeztek Bodrogkeresztúr, Kisfalud, Sára, Alsóberecki, Szőllőske, Kisújlak községek is, ahol korábban lótenyésztés egyáltalán nem volt. Új forma volt a kertgazdálkodás. Főként a hagyományos piackörzetekkel rendelkező korábbi mezővárosokban — Sárospatak, Olaszliszka, Bodrogkeresztúr — kapott jelentőséget. Az ősi foglalkozások egy része szinte teljesen eltűnt. Egyre kevesebben foglalkoztak halászattal, pákászattal, nádvágással és gyékényfonással. Az ármentesítés, mocsarak lecsapolása után bekövetkezett változások érintették a szőlőtermelő, magasabban fekvő területek lakosságát is. Megszűnt számukra az a munkaerőtartalék, amit a korábban árvízsújtotta területek lakossága jelentett. Ezért kénytelenek voltak kevesebb munkáskezet igénylő szántóföldi termeléssel és állattenyésztéssel foglalkozni. A folyó partján élők saját községük határában is elég munkaalkalmat találtak, mivel a mocsárvilágból elhódított területen szántóföldi termelés kezdődhetett. A változás azonban itt sem történt egyik napról a másikra. A lakosság létszáma nem növekedhetett olyan gyorsan, mint az árvizektől mentesült földterület. A kiszárított területek értéke megnőtt, azzal spekuláció kezdődött, és így nehéz volt földhöz jutni. Néha olyan területek is eke alá kerültek, amelyek még nem voltak alkalmasak a szántóföldi termelésre. A korábban munkaerőfelesleggel rendelkező bodrogmenti területeken átmenetileg munkaerőhiány jelentkezett. Sokszor kénytelenek voltak feladni a szántókat, és e területek a legelők nagyságát növelték. A vidék távol esett a nagyvárosoktól, utak, jelentősebb vasutak a külvilággal nem kötötték össze. A hirtelen földhözjutott lakosság értékesítési nehézségekkel is küzdött. így az állattartás volt az a gazdálkodási forma, amely az ármentesítés utáni évtizedekben leginkább megfelelt a lehetőségeknek. Az ármentesítés, folyószabályozás megteremtette a vidék átalakulásához és felvirágzásához az alapot, azonban nagyon sok tényezőnek kellett jelen lenni, hogy ez valósággá váljék.