A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DÓKA Klára: A Bodrog szabályozása

A BODROG SZABÁLYOZÁSA 113 szakadtak. Helyreállításuk 12 000 Ft-ba került volna. Az Építési Igazgatóság szerint az okozta a problémát, hogy a gátakat a partok közelében építették fel, nem hagyva meg a szükséges hullámteret. A töltések követték a folyó kanyarulatait, ezért akadályozták a nagy víz lefolyását, nemhogy segítették volna.

40 Javasolták, hogy a gátak helyreállítása előtt legalább az éles kanyarulatokat vágják át, az épülő töltések koronája 1,86 m széles, rézsűje — a veszélyeztetettségnek megfelelően — 1:1,5 — 1:2,5 arányú legyen, a magasságot a legnagyobb víz felett 0,62 cm-ben határozzák meg. Az észrevételeket Vásárhelyi fogalmazta meg, aki ezekben az években egyre nagyobb gondot fordított a Felső-Tisza és a Bodrog ügyére.

41 Az 1838. évi árvíz nemcsak a Bodrog alsó szakaszán, hanem az eredőfolyók mellett is pusztított. Levonulása után az Ondova és Tapoly mellett élők gátakat építettek, amelyek hatására a víz folyása az alsó szakaszokon meggyorsult. A töltésépítést még a biztosnak sem jelentették be, aminek az lett a következménye, hogy a helytartótanács leállíttatta a munkát.

42 Az eredőfolyók mentén élők nem nyugodtak bele a visszautasításba. 1840-ben a megyéhez fordultak, és az országgyűlés 10. törvénycikkére hivatkozva kérték az engedélyt a munka folytatásához. Az idézett törvény kiadása a vízszabályozást új alapokra helyezte. Egyre világosabbá vált, hogy a folyószabályozást, ármentesítést az állam költségéből nem oldhatják meg, hanem ahhoz az érdekelteknek is hozzá kell járulni. Az 1840: 10. te. lehetővé tette a társulatok megalakulását. Senki sem akadályozhatta meg, hogy az érdekeltek a vizeket szabályozzák, a mocsarakat lecsapolják, aki a birtokosok közül vonakodott fizetni, azt perelni is lehetett. Ilymódon lehetővé vált, hogy az érdekeltek hozzájárulásával nagyobb vízimunkálatok indulhassanak meg. Ez jelentős tény volt a nemesi adómentesség korszakában.

43 Zemplén megye helyt adott az eredőfolyók mentén élők kérésének, és a Bodrogköz valamint a Hegyalja földesurait is meghívta egy közös megbeszélésre. 1842. júl. 7-én megalakult a Zempléni Vízi Szabályozó Társaság, amely a másodalispán elnökletével Beszédes Józsefre bízta a szabályozási terv elkészítését.

44 Beszédes Szabolcs megyében Kerecsentől Komoróig a Tiszán átmetszést kívánt létesíteni. Véleménye szerint ezzel a folyó szintje jelentős mértékben süllyedni fog, és alkalmas lesz a mellékvizek gyorsabb levezetésére is. Az ilymódon szabályozott Tiszába Csapnál be kívánta vezetni a Latorcát, hogy a Bodrogköz felső részét ne borítsa el az árvíz. A Bodrogon az 1821-ben kijelölt átvágásokat tartotta megfelelőnek. Ezek hossza számításai szerint 15,17 km lett volna, elkészítésük pedig 90 900 napszámot igényel. Töltéseket csak az Olaszliszka alatti szakaszon javasolt. A bodrogközi mocsárvilág kiszárítására csatornákat kívánt ásni, a Laborc mellett pedig malomcsatorna építését indítványozta. Az Építési Igazgatóság — Vásárhelyi vezetésével — elutasította a tervet. Túlméretezettnek találták a Kerecsen—Komoró átmetszést. Az volt a véleményük, hogy a Tisza szintje nem fog a kívánt mértékben süllyedni. A Latorca bevezetése csak növelni fogja a Tisza vízmennyiségét, ami fokozottabb árvízveszélyt jelent. A Bodrog átvágásai ötször annyi napszámot igényelnek, mint amit a tervező kiszámított, mivel a talaj kemény, agyagos.

45