A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DÓKA Klára: A Bodrog szabályozása

112 DÓKA KLÁRA amelyek összes hossza 19,86 km-t tett ki, mélysége 3,7 m-t, rézsűjét pedig lépcsős megoldással kívánta megépíteni.

36 Az Építési Igazgatóság 1822. márc. 26-án elfogadta Bogovich tervét. A tervező alapjában helyesen mutatott rá a folyók legkritikusabb problémáira, és a későbbi szabályozási munkákhoz is irányt mutatott. Elképzeléseit e munkák során — bizonyos változtatásokkal — meg is valósították. A terv a meder szabályozásán alapult. Bogovich célja az volt, hogy olyan szelvényt alakítson ki, amely képes a nagyvizek levezetésére is. A töltések építését, a partbiztosítást a tervező nem találta fontosnak. Bogovich halála után Steiner Ádám egyedül végezte a megye területén a mérnöki munkákat. 1825-ben az Építési Igazgatóság a megyében működő királyi biztosoknak egyéb műszaki segítséget is adott: Schmidt Ágoston nagyváradi kerületi adjunktus személyében, aki Sátoraljaújhelyre utazott, és elkészítette a Felső-Tisza szabályozási tervét. Egyúttal rögzítette a Bodrogra és eredőfolyóira vonatkozó elgondolásait is. Ö és a vele tevékenykedő királyi biztos, Fáy Barnabás egyre inkább a Tisza felé fordították figyelmüket, és így a Bodrog tervezett szabályozása — a hatóságok és a helyi lakosság közönye miatt — egy évtizedre lekerült a napirendről.

37 Az a tény, hogy a hatóságok a Bodrog rendezését a Tisza szabályozásával kapcsolták össze, egyre inkább elválasztotta az eredőfolyók és a Bodrog mellett lakók érdekeit egymástól. A Felső-Tisza — Bodrog szabályozás összekapcsolása szerencsés volt abból a szempontból, hogy mindkettő a Bodrogköz megmentésére irányult, és hogy a Bodrog szabályozása sem volt elképzelhető a Tisza felső szakaszának szabályozása nélkül. Azonban a tiszai problémákat a Bodrog eredővizei mellett élők már túlságosan idegennek érezték, és saját folyóikon külön kezdtek dolgozni. 1827-ben a Laborc mentén megkezdődött a tényleges szabályozás. Garany és Szürnyeg között Vay Ábrahám királyi biztossága idején 5,5 km hosszú csatornát ástak, amely azonban nem volt elégséges a nagyvizek levezetésére.

38 Az 1830-as évek végén az érdekeltek szövetséget hoztak létre a teljes ármentesítés megvalósítására. Beszédes Józsefet kérték fel, hogy készítsen új szabályozási tervet. 1836-ban a Bodrogot és eredőfolyóit a máramarosi kerületi mérnök (ekkor Jaszeniczky József) felügyelete alá helyezték. 1837-ben a Bodrogról készült új szabályozási terv. Eszerint Végardó és Bodrogszög között 25,97 km hosszú szakaszon 9,09 km csatornát ^kívántak létesíteni, amelynek tervezett fenékszélessége 1,2 m lett volna. Az Építési Igazgatóság véleménye az volt, hogy legalább 11,34 m széles csatorna kellene, mert nem elég nagy a víz sebessége, és nem fog magától kiképződni a megfelelő szélességű meder. A költségek széles csatorna esetében emelkednének, így sokkal célszerűbb lenne, ha az 1821. évi tervet vennék alapul.

39 A bodrogközi lakosság kezdődő együttműködése a Tisza és a Bodrog árvizeinek visszaszorítása érdekében magával hozta az 1830-as évek végétől a Bodrog alsó szakaszán — tiszai mintára — az első kezdetleges védművek építését. A munkát helyi kezdeményezéssel, vármegyei robotban végezték el. Ezek a védművek azonban már az első—1838. évi — árvizet sem állták, és Zemplén megye területén a tiszai és bodrogi oldalon 13 km hosszúságban el-