A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)
DÓKA Klára: A Bodrog szabályozása
110 DÓKA KLÁRA helyszínrajzok — nélkül is el tudták végezni. Nemcsak a felmérést oldották meg sikeresen, hanem maguk elkészítették a folyók vízrajzi leírását is, amivel a zemplénieken kívül kevés megye mérnökei dicsekedhetnek. Ezzel megfelelő alapot teremtettek a szabályozási tervek készítéséhez és egyúttal e rendkívül érdekes vidék ősi vízrajzát is megőrizték. A Tisza felmérésekor — 1843—1847 között — ismét sor került a Bodrog és eredővizei szintezésére. A munkát Lányi Sámuel irányításával Turkovics Lajos, Péterek János, Nagy István, Farkas Pál, Forgács József, Zombory Béla végezték. A felmérés kiterjedt az Ondova, Tapoly, Bodrog, Latorca, Ung folyók teljes hosszára, és anyaga — jegyzőkönyvekkel, kereszt- és hossz-szelvényekkel együtt — teljes egészében fennmaradt. 26 Ahogy a lakosság csak az 1830-as évek végétől törekedett arra, hogy a folyó mellett épült, kezdetleges védművekkel megelőzze az árvízveszélyt, úgy az állami irányítással folyó munkák is rendkívül nehezen haladtak előre. A biztosok egymást váltották az érdekelt megyék területén, azonban a polgári forradalomig csupán a szabályozási tervek különféle variációi készültek el. Oka a Bodrog mentén élő lakosság passzivitása volt. Az eredőfolyókon ugyan kezdeményezték a munkát, hogy a negyek közé ékelődött folyóvölgyek mezőgazdasági szempontból minél inkább hasznosíthatók legyenek. Azonban már a 19. század első felében tisztában voltak azzal, hogy a szabályozást csak a torkolatvidéktől lehet kezdeni, tehát e munka is csak Tokaj felől Észak felé haladva indulhat meg. A Bodrog menti gazdasági-társadalmi fejlődés azonban az 1830-as évekig nem tette szükségessé azt, hogy az itteni lakosság a vízrendszer felső részein élők érdekében a szabályozás terheit magára vegye. Az első jelentős eredményt — a Bodrogon és hozzá kapcsolódva az eredőfolyókon — a malmok szabályozása terén érték el. 1800-ban Zemplén megye panaszkodott az Építési Igazgatóságnál, hogy a Bodrogköz északi része a gyakori árvizek miatt elmocsarasodik. Sax Zakariást, az Építési Igazgatóság adjunktusát, későbbi vezetőjét küldték ki a területre, aki megállapította, hogy a Latorca és Bodrog malmai, halászóhelyei okozzák a legtöbb bajt. 27 1804-ban Várady Pál adjunktust küldték ki Ung megye kezdeményezésére a malmok szabályozásához. 28 1816-ban Lónyay Gábor — királyi biztos, Ung megye adminisztrátora — kezdeményezte az Ung és Latorca malmainak rendezését, és 1818-ban már a legveszélyesebb építmények lerombolásáról számolhatott be. 29 Ekkor Vay Miklós lett a királyi biztos. Ő először az imregi malom eltávolításával kísérletezett, azonban a tulajdonos ellenállása miatt nem ért el eredményt. 1819-ben a kancellária elrendelte a Bodrogon és a Latorcán a malmok szabályozását. A végrehajtásról Zemplén, Ung, Bereg megye mérnökei külön készítettek tervet. 30 Bereg megye központi mérnök kiküldését javasolta, hogy a munka egységes legyen. 1822-ban a helytartótanács jelentést kért Lónyay és Vay Miklós királyi biztos működéséről, és az ő kérdésük is az volt, hogy vajon a két munka egységes-e. 31 1823-ban az Építési Igazgatóság úgy rögzítette a helyzetet, hogy az eredőfolyókról nem tudják az összes malmokat elvinni, ezért a Bodrog és Tapoly között malomcsatornát kell létesíteni. A Laborcon tűrhetetlennek tartotta a
