A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 16. (1977)

DÓKA Klára: A Bodrog szabályozása

106 DÓKA KLÁRA nyomult be a víz az állandó természeti csapásoknak kitett terület belső részeire is. Sárospatak (korábban: Kis- és Nagy-patak) a Bodrog két partján épült, ahol a folyó bizonyos fokig összeszűkült. Tőle Északra ismét kanyar keletkezett, ahol a folyó náddal borított, vízjárta partját Halászszögnek nevezték. Legmélyebb pontján a Bika-tó feküdt. Vajdácskától Északra a Bodrogközben voltak az árvíztől kevésbé veszélyeztetett, és jobbparton a nedvesebb területek. Vajdácska, Alsó-Berecki és a mai országhatárnál fekvő Felső-Berecki a balparton épült. Ettől Északra a folyó járása egyenletesebb volt, az erdős vidéken a kanyarulatok nem fejlődtek túl. A mai Csehszlovákia területén fekvő községek lakói (Szőllőske, Borsi, Szomotor, Kisújlak, Ladmóc) a kanyarok domború oldalán — a jobb és balparton felváltva — telepedtek le. A Bodrog hossza Zemplén és Tokaj között csaknem kétszerese volt a mainak.

5 A szabályozás előtti vízrajzi viszonyokról a legkorábbi adatok az 1818—1821 közötti felmérés alapján állnak rendelkezésre: Zemplén—Sárospatak közti szakasz: hossza: 58,6 km, esése kisvíznél: 50,42 cm, relatív esés (km-ként:) 0,86 cm/km, a meder mélysége: 9,96 m (nagyvíznél), a meder szélessége: 88,64 m. Sárospatak—Tokaj közti szakasz: hossza: 52,2 km, esése kisvíznél: 289,76 cm, relatív esés: 5,6 cm/km, mélység: 6,59 m (nagyvíznél), a meder szélessége: 82,76 m. Vízhozam: kisvíznél: 10,3 m

3

/sec, középvíznél: 83,3 m

3

/sec, maximum: 738 m

3

/ sec (Zemplénnél). Átlagos esés: 3,09 cm/km. Eredőfolyók vízhozama (nagyvíznél): Onova 157,9 m

3

/sec, Tapoly 85,3 m

3

/sec, Ung 158,5 m

3

/sec, Laborc 115,3 m

3

/sec, Latorca 221,0 m

3

/sec. A Bodrog vízlevezető képessége: 362 m

3

/sec. Rendszeresen kiárad: 376 m

3

/sec.

6 Az árvizektől gyakran látogatott területeken a falvak viszonylag későn jelentek meg. A vizsgált szakaszon elhelyezkedő 25 település közül csak Zemplénben voltak rómaikori előzmények, és csupán Tokaj és Sárospatak története vezethető vissza a honfoglalás koráig. Szőllőske, Borsi már a 11. században szerepelnek az oklevelekben (1029,1067), azonban a többi betelepülőket a megújuló árvízveszély elriasztotta. Szomotor, Bodrogvécs, Olaszliszka, Bodrogkeresztúr a 13. században települt, azonban a többi községek csak a 14. századtól fordulnak elő az okleveles anyagban.

7 A megtelepedett lakosság életmódját, gazdálkodását a folyó áradásai, a talaj viszonylag gyenge minősége, a közeli hegyeken és dombokon kialakítható szőlőtermő területek erősen befolyásolták. Ellentétes természeti adottságok találkoztak össze a Bodrog két partján. A jobbparton a folyómenti síkságból hirtelen emelkedik ki a Zempléni-hegység, amelynek déli oldalán az ország egyik legjelentősebb borvidéke alakulhatott ki. Az agyagos, vízjárta talajjal borított bodrogközi területen csak igen komoly munkával jutottak megfelelő terméshez, amit még a megújuló árvízveszély is fenyegetett. A nyirkos réteken rendes széna sem termett, az állatok téli takarmányához pótlásra volt szükség. Maga az ártér ugyanakkor megélhetést is biztosított. A vadvizek-