A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)
GÁDOR Judit–NOVÁK Gyula: Ásatás az abaújvári földvárban
44 GÁDOR—NOVÁKI Továbbá ismeretes előttünk még 4 db a XV— XVI. századból, illetve közelebbi kormegjelölés nélkül. Ugyanilyen 1595—1601—, illetve 1689-ből egy-egy falupecséten is találkozunk ennek a formának az ábrázolásával. 28 Távolabbi területről, Bulgáriából említünk baltás metszőkéseket, de időmeghatározásukról mindössze annyit lehet valószínűsíteni, hogy középkoriak. 29 E típus magyarországi elterjedésére több teória is született. Különösen érdekes számunkra az a tény, hogy a baltás metszőkések egy jellegzetes csoportja az újabb korban leginkább a típus névadó vidékén, Tokajhegyalján, vagyis Abaújvárhoz viszonylag közel eső területen használatos. 30 Az általunk talált abaújvári metszőkés is a tokajhegyaljai típushoz áll legközelebb. Tipojógiai úton tehát nem tudjuk korhoz kötni, a lelőkörülmények azonban az Árpád-korba sorolják. Megemlítendő az a tény is, hogy Abaújvár környékén már az Árpád-kor folyamán jelentős szőlőtermesztés lehetett, mivel a környező falvakra vonatkozóan okleveles adatok említik a szőlők létét, telepítését és a boradót: Gönc 1270, 1327, 31 Szina 1299, 32 Pányok 1319. 33 A szőlőművelés, különösen a XIV. századtól, vidékünkön erősen fellendült. A sánc építésének idejére magának a faszerkezetnek a típusából is vonhatunk le következtetést. A rekeszes faszerkezetű sánc Magyarországon általánosan jellemző az eddig feltárt X— XII. századi váraknál, így Borsod, 34 Hont, 35 Mosón, 36 Sopron és Zalaszentiván 37 várában. De Európa legnagyobb részén ez a sáncszerkezet a legelterjedtebb az összes variáció között. A nagyszámú példa közül csak néhányat ragadunk ki. Határainkon kívül területileg a legközelebb Bratislava várát említjük, amely a IX— X. század fordulója körül, 38 Csehországban pedig pl. Libusin sánca a X— XII. századból 39 mutatja ezt a szerkezetet. Németország területén is általános a IX— XII. században, gyakran más szerkezetekkel kombinálva. 40 Lengyelországban már más jellegű, a sűrű rácsszerkezet a domináló, a rekeszes szerkezet ritka és inkább a déli országrészeken található a X— XIII. században. 41 Ugyanekkor viszont Oroszország területén uralkodó típust jelent. 42 Az abaújvári sáncszerkezet a típusa alapján a X—XII. századba sorolható, de még a XIII. századi eredet lehetősége is fennáll. A sánc tetejébe alapozott habarcsos kővárfal törmelékrétegének korára igen kevés támpontunk van. Korhatározó lelet itt nem került elő. A fal építési idejének alsó határát a favázas sánc jelenti, így legkorábban a XII., méginkább a XIII. században emelhették, ami megfelel a habarcsos kővárfalak általános elterjedésének Közép-Európában. Az 1556. évi ostromra vonatkozó rövid adatunk alapján feltételezhető, hogy a XVI. századig betöltötte várfal szerepét. Az abaújvári vár első ásatása még nem tisztázta véglegesen a vár keletkezésének és további sorsának kérdéseit. Az eddigi ásatási eredmények és a történeti adatok alapján a következőképpen látjuk a vár kialakulását: A várnak őskori, vagy népvándorlási előzménye nincs, keletkezése egyértelműen a magyarság uralmának idejére tehető. A honfoglalók a X. században már megszállták e környéket, de az abaújvári vár építésének közelebbi ideje ma még kérdéses. Középkori hagyomány szerint Aba Sámuel király építtette, vagyis a XI. század első felében, de fennáll a lehetősége annak is, hogy ennél valamivel korábbi eredetű. Ennek a sáncszerkezet nem mond ellent.
