A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

GÁDOR Judit–NOVÁK Gyula: Ásatás az abaújvári földvárban

40 GÁDOR-NOVÁ KI A gerendák eredetileg sűrűn egymás alatt feküdtek. Elkorhadásuk után azonban összeomlottak, egymásba nyomódtak, ezért az egyes gerendasorokat nem lehetett összefüggően feltárni az egész felületen. így tulajdonképpen több gerendasort tártunk fel egyszerre. A sánc szerkezete azonban annyira egységes volt, hogy a feltárt mélységig teljesen tisztán bontakozott ki előttünk (2. kép). Függőleges cölöpnek nem volt nyoma, kizárólag vízszintesen fekvő gerendákat találtunk. A sánc irányára merőlegesen, egymástól 60—100 cm-re fekvő gerendasorok több méter hosszúak, de mivel nem lehetett az egyes gerendákat teljesen végigkövetni, kérdéses maradt pontos méretük. Köztük, a sánc irányával megegyező irányú gerendasorok is voltak, az előzőknél ritkábban, egymástól 3—5 m-re. A gerendák összeillesztését nem sikerült megfigyelni. Az épen maradt gerendalyukak szerint több esetben nem érintkeztek közvetlenül egymással a gerendák, köztük 10—20 cm vastag földréteg is előfordult, a rá merőleges irányú gerendák vastagságának megfelelően. Kisebb-nagyobb eltolódások voltak tapasztalhatók, vagyis a gerendasorok által képzett falak nem voltak teljesen függőlegesek. Nyilván már az építéskor nem törekedtek a teljes szabályosságra, de a földrétegek utólagos süllyedései is deformálták a szerkezetet. A sánc belső szélén a gerendaszerkezet között egy 1,5 m-es szakaszon egymásra dobált kövek halmaza volt, a felszín alatt kb. 4 m mélységben. A sánc tehát ún. rekeszes faszerkezetet (Kastenbaukonstruktion) mutatott, melynek közeit földdel töltötték meg. A sánc eddig feltárt részének földjében, amit nyilván a vár belső területéről termeltek ki, csak néhány késővaskori-császárkori cserép került elő, ennél fiatalabb korú leletet nem találtunk. Ebből arra következtethetünk, hogy a sánc építését megelőző századokban területe lakatlan volt. A sánc felszíne alatt 50 cm-ig, különösen a belső lejtő alján, sok Árpád-kori cserép volt: hullámvonalas, fogaskerék-mintájú és csigavonalban haladó vonaldíszesek. Ez a réteg azonban már a sánc felépítése utáni időt jelenti és mivel régebben szántották is, bolygatottnak tekinthető. Árpád-kori cserép különben a vár belső területének felszínén is nagy mennyiségben található. Kronológiai szempontból némi támpontot nyújtanak azok a mezőgazdasági vasszerszámok, amelyek a sánc belső szélén, a gerendaszerkezet legfelső 2. kép. A sánc keresztmetszete. 1. A mezőgazdasági vaseszközök lelőhelye; 2. Az 1974-ben feltárt gerendaszintek sematikus rajza; 3. Habarcsos• kővárfal törmelékrétege. Abaújvár