A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

VERES László: Adatok az avasi egyház 16–19. századi gazdálkodásához

ADATOK AZ AVASI EGYHÁZ GAZDÁLKODÁSÁHOZ 93 nyert város gondoskodott az egyház alkalmazottainak ellátásáról, épületeinek fenntartásáról. A communitas a városi közföldekből jelentős területet bocsátott az egyház rendelkezésére. Marjalaki Kiss Lajos véleménye szerint 60—80 kh. szántót és rétet.

14 1497-ben egy kétkövű, felülcsapós vízimalom használati jogát is az egyházra ruházták, melyből évente mintegy 60—80 köböl vámjövedelmük származott.

15 Az egyház földjeinek művelését és malmának karbantartását I. Ferdinánd rendelete értelmében az egyház zsellérsorának lakói végezték.

16 Anna királynő 1504-ben felmentette az a vasi egyházat „minden pénzbeli rendes és rendkívüli adó, szolgálat és terhelés, bor- és terménykilenced alól." Az egyház mentesült a szüreti bor, szénakaszálás, csirke, sajt és zab szolgáltatások alól. Az adománylevél szerint 4 kőháza volt az egyháznak, melyek mindegyikéhez 6—6 hold szántó tartozott.

17 A katolikus és református egyház idején egyaránt beszedett tized nyolcad(octava)-része is az egyház jövedelemforrásai közé tartozott. A 16. század elején átlagosan 170 forint értékű gabona és 600 forint értékű bortizedet szedtek Miskolcon.

18 Nyilvánvaló, hogy az octava-rész nem volt lebecsülendő jövedelem, még akkor sem, ha általában a legsilányabb, legértéktelenebb részt szolgáltatták ki, mint erről Hevessy Mihály prédikátor nyilatkozott, mikor octava borba. 24 köbölt kapott két hordóban: „az egyik moslék, a másik pedig nyúlós."

19 Még szembetűnőbb ennek jelentősége a 16. század második felében. 1556-ban 513 kereszt 8 kéve gabonát szolgáltattak be.

20 A gabonaneműek termesztése már a 16. században is másodlagos szerepet játszott, ha a kifejlődő szőlőtermesztés egyre növekvő területeit és a szőlők szabad forgalmának lehetőségét vesszük figyelembe, s ez a másodlagos szerepjátszás jól nyomon követhető az egyházi gazdálkodásban. A 16. század közepén 8—10 hold szőlőbirtoka volt az egyháznak.

21 A gabonaneműek gazdasági jelentősége eltörpült a bortized-adóból, az egyház szőlőbirtokán termett bormennyiségből származott jövedelem mellett, s még nagyobb lett jelentősége 1586-ban, mikor a városi tanács rendeletet hozott, hogy a Szent-György hegyen levő szőlők tulajdonosai 1/2 köböl bort fizessenek az egyháznak, akiknek pedig az Avason is volt szőlőjük, azoknak egy köböl bort kellett beszolgáltatni. A rendelet értelmében azok a szőlőbirtokosok, akiknek nem termett szőlőjük 32 dénárt, akiknek pedig nem volt szőlőbirtokuk, azok 16 dénárt fizettek boradó fejében.

22 Az avasi egyház fő jövedelemforrásaira a 16. században tett szert. Az egyházi tizedből kijáró rész kivételével az összes többi, haszonszerzési lehetőséget biztosító jövedelemforrás, a szántó, rét, szőlő, malom és az 1586-tól bevezetett boradó az egyház kegyura, a város adományaként került az avasi egyházhoz. Az egyház belső életének irányítását a 18. század elejéig, a presbitérium megalakulásáig a városi tanács látta el, a prédikátor és a káplán kivételével az egyház többi alkalmazottja városi hivatalnoknak számított. Hivatali esküjük letételéről a városi jegyzőkönyvekben találhatunk adatokat.

23 A kegyúr adományai mellett — melyek tulajdonképpen az avasi egyház gazdálkodásának alapját jelentették — természetesen más jövedelmi források is voltak. Az 1351. évi 11 te. lehetővé tette, hogy az örökösök hátrahagyása nélkül elhaló nemesek az egyházaknak adakozzanak.

24 1489-ből származik az első adatunk, mikor először adományoztak magánszemélyek birtokot az egyháznak. Ez a szokás