A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

JOÓ Tibor: A szikszói református templom

A SZIKSZÓI REFORMÁTUS TEMPLOM 83 A XVII. század első feléből származik, magyar. A másik kehely ugyancsak ezüst, részben aranyozott, homorúan ívelt testű, kihajló talpperemű, afelett profilált kiálló gyűrűtag, szájpereme ívelten kihajló, pereme alatt dúsan vésett lambrequine dísz, hasonló kisebb díszek az övgyűrű körül is. Az oldalán három cseppfolyas alakú dísz, közöttük 3x3 rombuszból készített rombusz, sarkán 1—1 kis rombusz. Talpán vésett felirat és 1616-os évszám. Kenyérosztó tál, ezüst, lapos, peremén körfelirattal és 1622 évszámmal. Lejjebb levélkoszorú fut körbe, közepében összetett rozetta, alján kisebb rozetta, vésett díszűek. Magyar. Kenyérosztó tál, ezüst, lapos, aranyozás nyomaival. A peremén körfelirat. Díszítetlen. A XVIII. sz. végéről származhat. A két ezüst pohár közül a régebbi a XVII. sz. első feléből származik. Részben aranyozott. Homorúan ívelt hengeres testű, kihajló ívelt alj és szájperemmel, pereme alatt vésett levélsor, majd lambrequin dísz. Övpereme alatt két eltartottan haladó levélsor dísz. Talpánál lánctagsor dísz. Oldalán 4x4 rombuszrészből alkotott nagyobb rombusz minták, bemélyítetten 3—3 egymás alatt, közöttük is 1—1 hasonló idom. Talpa és övpereme között 3 ilyen rombusz fektetve. A másik pohár a XVII. század második feléből való. Ugyancsak homorúan ívelt hengeres testű, kihajló ívelt alj- és szájperemmel, alul övgyűrűvel. Pereme alatt kívül vésett növényi-virágos indadísz fut körül, alulfelül sima kettős vonalkeret között. A XVII. század közepéről származhat az ezüst kanál, lapos-ívelt merítőrésszel, egyenes nyele csavart forma, éles hornyolatai között pontsorral is díszes, végén övgyűrűs gömb kis szemölccsel. Merítőrész hiányos. A védett edények között a XIX. századot egy 1853-ból származó, ónból készített keresztelő tányér képviseli. Feliratos és magyar. Meg kell említeni azt is, hogy a szikszói ref. egyház még a második világháború előtt három régi és használatban nem levő kelyhet adott a Magyar Szépművészeti Múzeumnak.

79 Összefoglalóban reámutathatunk arra, hogy a vázlatos történetből is láthatóan igen sok viszontagságon, számos átépítésen esett át hat és fél évszázados története során ez az impozáns, méreteiben és alapterületében a fniskolci avasi templommal azonos nagyságrendű templomépület. A XIV—

XV. századi gótikus építészet egyik nagyszerű alkotása; épségben megmaradt néhány kiváló részlete (pl.: a 2. képen bemutatott déli kapu; a nyugati kapu; a hajópillérek stb.) ezt a véleményt nyilvánvalóvá teszi. Hajója kissé szabálytalan négyzetalaprajzú, 2—2 pillérrel három hajóra osztva. A déli oldalhajó középtengelyében nyíló kapuzat előtt utólag hozzáépített, de ugyancsak gótikus előcsarnok; az északi oldalon a támpillérekhez toldott — XIX. századinak tűnő — előtér. A keletéit szentély erősen torzult, csaknem trapéz alaprajzú, sokszögű, a nyolcszög három oldalával határolt záródással, támpillérekkel; északi oldalához egykori sekrestyeépítmény kapcsolódik. A hajó nyugati oldalán nagyméretű, több, mint 40 méteres magasságú (sisakjáig 40,6 méter) masszív torony található, két oldalán egy-egy támpilléres gótikus toldaléktér, közöttük a torony kapuzata előtt bejárati óriásfülke. A hajó és a szentély gótikus boltozata elpusztult, helyén 1854-ben gerendás, gipszkazettás mennyezet létesült. A hajó és a szentély déli oldalán és a szentélyzáródáson nagyméretű csúcsíves ablak6*