A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

BÁRDOS Edit: 16–17. századi figurális kályhacsempék a diósgyőri várból

16—17. SZÁZADI FIGURÁLIS KÁLYHACSEMPÉK (\\ Annál nehezebb egy másik diósgyőri kályhacsempe jelenetének értelmezése, másrészt annak magyarázata, hogy ki volt az, aki egy átok megjelenítésével, mintegy mementóként díszítette kályháját? Ugyanis az un. gyerekfaló nőt ábrázoló kályhacsempéből egész kályha felépítéséhez elegendő mennyiség került elő a diósgyőri ásatások során. A kályhacsempe domborműves jelenete a néprajzi analógiával értelmezhető, s mivel az eddig publikált kályhacsempék között ez az egyetlen ilyen jellegű ábrázolás, a kályhacsempe egyedisége miatt is kiemelkedő. A reneszánsz csempékre jellemző baldachinos, gazdag növényi díszítésű keretben egy gyermekeivel táplálkozó női alak áll. Leszih Andor így ír a csempékről : „Egy régi német legenda misztériumára emlékeztet, talán a tűz mindent megemésztő szimbóluma akar lenni."

34 A jelenet megértéséhez egy zagyvarékasi népi babona ad segítséget. „... amelyik gyereket elsinkeli az édesanyja, annak azt újból meg kell enni, és megszülni. Addig nem mehet be a mennyek országába, míg azt meg nem eszi, ahány gyereket elsinkelt."

35 Tehát a magzatát elhajtó anyát a túlvilágon ez a büntetés várja a néphit szerint.

36 Amennyiben a kályhacsempe jelenete ennek a babonának képi megfogalmazása, akkor érthetetlen, hogy valaki ilyen jelenetekkel díszített kályhát állíttasson, mint egy állandó figyelmeztetést. Sokkal inkább elképzelhető, hogy messziről jött, a babonát ismerő mester készítette a csempét, s a helybeliek számára a csempe jelenete nem mondott semmit. A gazdag diósgyőri kályhacsempe anyagból csak egy-két típust ismerhettek meg olvasóink. Az anyag teljes feldolgozása folyamatban van, s szeretnénk választ kapni olyan fontos kérdésekre, mint például a műhely-mester-kérdés, a környező, hasonló anyaggal rendelkező várakkal való kereskedelmi kapcsolat. Ehhez azonban nemcsak művészettörténeti, ikonográfiái jellegű vizsgálatokra hanem elsősorban technológiai, kémiai anyagvizsgálatra van szükség. JEGYZETEK 1. Kádár Zoltán: A legkorábbi egri kályhacsempék. Archaeologiai Értesítő (a továbbiakban AÉ), 76. 1949. 69—73., 107—107.; Kádár Zoltán: Parittyaábrázolásos kályhacsempe a XV. századból. AÉ. 77. 1950. 132.; Kádár Zoltán: Későgótikus alakos kályhacsempék az egri várásatásokról. AÉ. 79. 1952. 69—77.; Kozák Károly: Az egri vár XVII. századi alakos kályhacsempéi. AÉ. 92. 1965.; Kozák Károly: Az egri vár feltárása (1957—62.). Az Egri Múzeum Évkönyve, 1963. 2. Kalmár János: Magyar huszárábrázolásos kályhacsempe a XVI. század végéről. Magyar Művészet, 49., 64—65.; Kalmár János: A füleki (Filakovo) vár XV—

XVII. századi emlékei. Régészeti Füzetek, II. 4. 1959. 3. Éri István: A kisvárdai vár kályhacsempéi. Fólia Archaeologia (a továbbiakban FA.), VI. 1954. 146. XXXVII. tábla, 3. sz. kép. 4. A boldogkői huszáralakos kályhacsempe a HOM állandó kiállításában látható. K. Végh Katalin 1963-as ásatásán került elő. Ltsz. 66.1.333. 5. Szendrei János: A magyar viselet történeti fejlődése. Bp., 1905. 139. 111. sz. kép. Kuruc vitéz a XVII. századból. Rugendas Fülöp György metszete. 6. Kádár i. m. (1949) 102—103. 7. Kozák i. m. (1965). 8. Kádár i. m. (1949) 102—107.; Kádár Zoltán cikkében felsorolja az addigi hazai lovasábrázolásokat, széleskörű kitekintéssel viselettörténeti analógiákat sorakoztat fel, s végkövetkeztetése,