A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

BÁRDOS Edit: 16–17. századi figurális kályhacsempék a diósgyőri várból

16—17. SZÁZADI FIGURÁLIS KÁLYHACSEMPÉK 53 bal felső sarkában elmosódott leveles-indás díszítés. A csempe feltehetően a 17. században készült. A 2. képen látható csempe mestere már nagyobb formakészséggel rendelkezett. Ez a csempe szintén egy balra néző lovast ábrázol. A lovas hátrafelé felemelt jobb kezében ostort tart, bal kezével pedig a kantárt fogja. Fején vastag; esetleg prémes peremű, hátrafelé hajló kucsma. Fegyverzetét a derekára kötött; enyhén hajlított pengéjű szablya alkotja. Öltözete csípőn alul érő dolmányból; szűk nadrágból s hegyes orrú cipőből áll. A ló nem nyugalmi állapotban ábrázolt, mellső lábait lépésre emeli. Nyakán és szügy én pálcikás díszítésű lószerszám, farán takaró. A csempe készítője aprólékos gonddal igyekezett minél valósághűbben ábrázolni a ló és lovas alakját, még a ló sörényét is megmintázta. Az 1. képen látható csempéhez képest ez a példány mindenképpen nagyobb mesteri tudást bizonyít, s feltehetően később készülhetett. Bizonyítja ezt az is, hogy a növényi díszítésnek itt már nagyobb dekoratív szerepe van. A lovason kívüli mezőt teljesen kitöltik különböző növényi és geometrikus díszítések. A csempe bal felső sarkából kiindulva kacskaringózó indák és levelek burjánzanak, a jobb felső sarkat, s a lovas háta mögötti területet koncentrikus körökből és pontozott díszítésből álló korong tölti ki. A ló lába alatt hullámos ornamens és növényi elemek jelzik a talajt. Jóformán nem marad felület díszítés nélkül. Az egész kompozícióra általában jellemző a teljes térkihasználás, ami a kezdetleges „horror vacui" elvét érvényesíti.

6 Ebből a csempetípusból nemcsak Diósgyőrben került elő nagy mennyiség, az egri vár ásatásai is hoztak felszínre azonos példányokat.

7 Ezzel a típussal már sokan foglalkoztak. Kádár Zoltán a korai, 14. századi csempék közé sorolja, mégpedig Nagy Lajos korára.

8 A szerző egy későbbi cikkében beismeri a datálás korai és helytelen voltát.

9 Méri István a nadabi kályhacsempéket tárgyaló tanulmányában a lovasalakos kályhacsempék kapcsán analógiaként említi a felvidéki népies kályhacsempéket, az egri—diósgyőri huszáralakos és a f üleki kályhacsempéket. Ugyanekkor megállapítja, hogy a felvidéki népies csoportot elkülöníti a nadabiaktól a nagy részletezőkedvvel mintázott felület. „Merőben eltérő műhelygyakorlatról tanúskodik az elterjedtebb egri—diósgyőri lovasábrázolás... Kétségtelen, hogy az egriek azonos préselőmintán készültek. A diósgyőriekkel egy jellegűek s így biztosra vehető, hogy egy műhely termékei."

10 Kozák Károly az egri példányokat a 17. század végére datálja, s készítő műhelyüket Miskolcra helyezi,

11 ahol a fazekas-kályhás mesterségnek régi hagyományai voltak, sőt 1596-ig Eger számára is dolgoztak a miskolci mesterek.

12 Az 1. és 2. kép kályhacsempe típusa az ábrázolás stílusát, s a technikai kivitelt tekintve hasonló jellegűek. Ezek a példányok az ún. felvidéki népies kályhacsempék köréhez köthetők. A vonalas plasztika, a nagy részletező kedvvel mintázott felület, a hátterek növényi elemekkel való díszítettsége jellemző rájuk.

13 A második típusú huszáralakos csempe jelentőségét a fegyver és viselettörténeti szempontokon kívül az is növeli, hogy Miskolci Mihály csempéi mellett ez a típus is az Eger—Miskolc közti kapcsolat bizonyítéka. A kályhacsempék kutatásával foglalkozó szakemberek közül már többen felvetették, hogy Miskolcon fazekasműhely létezett. Voit Pál az egri, füleki,