A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

SZATHMÁRY László: A Hillebrand barlang neolitikus csontvázlelete

324 SZATHMÁRY LÁSZLÓ A miskolci Herman Ottó Múzeum embertani gyűjteményében a Hillebrand barlang 1948-as ásatásából származó leletek megtartása kielégítő. A leletegyüttes az egyes csontvázelemek gracilitása, abszolút mérete, a megfelelő részek ízesülése alapján egy egyén csontvázának komponenseit foglalja magába. 2. Általános biológiai paraméterek (nem, életkor) A vizsgált neolitikus csontváz K. Ery—Kralovánszky—Nemeskéri (1963) szerinti kvantitatív reprezentációja 0,5; kvalitatív reprezentációja 0,5. A Harsányi—Nemeskéri (1964) illetve Acsádi—Nemeskéri (1970) által kidolgozott eljárás szerint neme: nő (9); szexualizációja: —0,65; a meghatározás reprezentációja: 0,8 (K Éry—Kralovánszky—Nemeskéri 1963.). (1. táblázat.) A synchondrosis sphenooccipitalis elcsontosodott. Az elhalálozási kor pontos meghatározásához két életkorjelző — a humerus proximalis epiphysise és a koponyavarratok obiiterációja — áll rendelkezésre. Tekintettel arra, hogy a baloldali caput femoris meglevő töredéke az elhalálozási kor megállapításához nem ad jelentős információt, a meghatározás reprezentációja 0,65 (K. Éry— Kralovánszky—Nemeskéri 1963). A humerus proximalis epiphysisében a velőüreg kúpja épp az epiphysisvonalig terjed. A tuberculum májusban az eredeti szerkezet alig módosult. Ez a státus a III. fázisnak felel meg. A koponya varratai nyitottak, csupán a sutura sagittalis és a sutura coronalis bregma mérőpont környéki szakaszain állapítható meg az obiiteráció kezdeti stádiuma. Az obiiterációs koefficiens 0,2; ami az I. fázisnak felel meg. A töredékes caput femorisban a fovea alatti trabeculae capitis eredeti szerkezete még megtalálható, így a jelenlegi állapot nem éri el a IV. fázist. Mindezek alapján az elhalálozási kor 31,5—40,5 év (Nemeskéri—Harsányi 1958, Nemeskéri—Harsányi—Acsádi 1960, Acsádi—Nemeskéri 1970). 3. A csontváz kvantitatív és kvalitatív vizsgálatának eredményei A csontváz egyes komponenseinek metrikus jellegeit a Martin (1928) féle mérési technika alapján a 2. táblázat foglalja össze. A deskriptív jellegek vizsgálatakor főként Brothwell (1965), Hooton (1947), Hrdlicka (1952), Martin (1928), Martin—Saller (1958), Olivier (1960) munkáira támaszkodtam. A továbbiakban az egyénre jellemző kvalitatív jellegek leírására térek rá. A koponya általános leírása A koponya norma verticalisban ovoid alakú. A mediansagittalis körvonalra a meredek homlok, a domború nyakszirt (curvoccipital) jellemző. A nyakszirti régió alkata átmenetet képez a bathrokephal forma felé, nyakszirti nézetben (n. occipitalis) ház alakú. A koponya űrtartalma Welcker (1885) mód-