A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban I.

312 DÖMÖTÖR SÁNDOR járók, tanácsosok, szenátorok, megyei perzekutorok, pandúrok csak a felsőbb hatóság engedélyével kutathattak a kapujukon belül. Alapos gyanú kellett ahhoz, hogy ily engedély birtokában nemesi portán kutathassanak. Amikorra az engedély megérkezett, akkorra minden szépen elintéződött, úgyhogy semmiféle bizonyságot nem lelhettek —, mint a Miskolczi testvéreket illető embereiiktatási vád elejtése is mutatja. Húst, bort korlátlanul mérhettek a nemesi házaknál és végső szorultságban a görbe úton jött marhát is fontra darabolták.

105 A nemes Miskolczi testvérek — Geszten Józsi bújtatói — sem cselekedtek másként. Geszten Józsi vallomásából láthatjuk, hogy bűnös üzelmeiket sokkal nagyobb mértékben folytatták, amint azt akár a periratokból, akár az ellenük elhangzó vallomásokból elgondolhatjuk. Az igazság ily módon való eltitkolása is az osztályharc egyik helyi formája volt: mind a szegénynép elégedetlenségét, mind a bűnös manipulációkat az elavult közigazgatás inkább takargatta, mint orvosolta. Geszten Józsi jószándéka ellenére sem tudott ment maradni a Miskolczi testvérek társaságában a bűnös tettektől. Vétkes voltát így mondja el szemléletesen, szinte epikai eszközökkel: „Szent Mihály nap tájban egy este daróci lakosok, — mely falu Nekézsemnek szomszédja, — Bárdos György, Bárdos Miklós és egy szinte Bárdos nevezetű ugróban levő betyár odahoztak hozzám egy jó hízott ökröt, s felkértek engem annak megnyúzására. Én azt mondtam nekik, hogy addig nem nyúzom meg, míg Miskolczi Ignác úrnak be nem jelentem. Be is mentem hozzája, s elbeszél lettem nekie az egész dolgot. Erre ő azt válaszolta, hogy ezek az emberek csak innen Darócról szoktak lopni: alkalmasint az árendás ökre lesz. Azért legjobb lesz, ha az ökröt elbocsátjuk. Másnap én átmentem Darócra, s megnéztem, hibázik-e az árendásnak ökre. Nem hibázott: éppen akkor ganajt hordtak rajtuk. Melyek során visszatértem, s miután ezeket Miskolczi Ignácz úrnak bejelentettem, tőle engedelmet nyertem. Bárdos Györggyel egyesülten az ökröt megnyúztam, s a húsát elosztottam. Nagyrészét azoknak, akik az Ökröt hozták, de nekünk is maradt sok: Ignác úrral nem győztük elfogyasztani, ránk büdösödött. Miután a húst szétosztottam, akkor tudtam meg, hogy az ökörlopásban Bárdos kóborgó betyár is részes. Ha én azt előbb tudom, nem avatkoztam volna a dolgukba. Azt pedig úgy tudtam meg, hogy a húsosztásnál neki a fejét adtam, amiért ő megneheztelt. Később elfogódott és Fodor Ferenc szolgabírónak az egész lopást környülállásosan leírta." Ezek szerint Geszten Józsefet nem ismerték fel Nyekézsenyben, hanem a véletlen esküdt ellene. „Fodor Ferenc szolgabíró a nyekézsenyi bíráknak parantsolatba adta, hogy Bátori Józsefet, Miskolczi uram batsoját kísérjék elébe. Ezen levelet a bíró felvitte Miskolczi Ignác uramnak bemutatni és elfogatásomra engedelmet kért. Miskolczi Ignác úr azon levelet Boros Mihály szolgája által utánam küldte Visnyóra, hol én akkor őrölni valék. Hazamenvén, Miskolczi Ignác uram tanácsából elhatároztam, hogy megszököm. Magamban attól féltem, hogy kivilágosodik minden és engem Szabolcsba fognak kísérni. Minden holmicskámat összepakoltam, s a pincébe zártam. A kulcsot Miskolczi úrnak átaladván, elindultam feleségemmel Miskolczi uram tanácsából a tardonai völgyön Miskolcra, mert azt mondotta, hogy úgy kisleányomat, valamint