A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban I.

GESZTEN JÓZSI BORSODBAN 31 1 miatt. Felesége, Thuránszky Klára is megsokallta bűnös tetteit és elválási pert indított ellene.

103 A Miskolczi testvérek rokonságát így mutathatjuk be: Pápay János meghalt 1786. Cseh Éva meghalt 1795. Anna Krisztina Zsuzsanna Nagyréti Darvas Gedeon Máriássy István Téthy Lajos szül. 1758. házasságkötés 1780. Anna Klára Gedeon Zsuzsanna Zsóry László Horváth Cicelle Miskolczy Miklós Erzsébet Ignác 1810— Terézia György Johanna Farkas Thuránszky Négyesy 1812— 1812— István Klára Miklós 1 Kassay Lajos 2 Kassay Menyhért A nagykállói negyei törvényszék nemes Miskolczi György és nemes Miskolczi Ignác Borsod megyei lakosokat 1851-ben vád alá helyezte „Geszten József rablófőnökkel álnév alatt leggonoszabb barátságban és üzleti viszonyban állván, az általa rablott jószágokat sajátjukként használták és Geszten Józsefet az igazság üldöző keze alól megszöktetvén, a bűnös titkokba beavatott Geszten Józsefnét élelmiszerekkel és pénzzel segítették, később pedig rajok nézve mint szüntelen veszedelemmel fenyegető bűneszközt láb alól örökre elsikkasztották." Miskolczi Györgynek más bűnei is lehettek, mert 1846-tól már fogva volt.

104 Egy hajdú kíséretében mint rab a kocsmába ment, ott magát leitta és verekedett. Ezért fegyelmi büntetést kapott. 1851-ben orgazdaságért és tolvajságért öt évi fogságra ítélték. A nagykállói törvényszék 1853. augusztus 25-én kelt ítéletével Miskolczi Györgyöt és Miskolczi Ignácot Geszten József feleségének kivégeztetése vádja alól felmentette. Az asszony támogatását bizonyítottnak találta, mivel mindketten Geszten József lappangtatói és orgazdái voltak, vele szorosabb barátságos viszonyt tanúsítottak. Ezért és többrendbeli orgazdaság miatt Miskolczi Ignácot négy, Miskolczi Györgyöt öt évi börtönre ítélték. A szóhagyomány szinte napjainkig megőrizte a becsületes nemes életmódban tetszelgő köznemesek tömeges részvételének emlékét a betyárvilág idején elburjánzó rablásokban, amelyeket még a tudományos köztudat is a rideg pásztorok szabados életmódjának terhére ír. A mezővárosok rideg állattartása tkp. nagyüzemi gazdálkodás volt, amely alkalmat adott a munkavállalók önálló tevékenységei következtében sok visszaélésre. Ezeknek a visszaéléseknek azonban sem erkölcsi, sem népi, sem társadalmi jelentőségét eltúlozni nem helyes. Szűcs Sándor leírja, hogy a betyároknak, helyesebben: a pásztori rendű rablóknak a legtöbb faluban nemesemberek voltak a bizományosai, helyesebben: orgazdái. A nemesi udvarok menhelyjogosultsággal bírtak, falusi-városi elöl-