A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)
DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban I.
306 DÖMÖTÖR SÁNDOR megyei endrédi lakos írástudó ember készítette egy váltóforintért, ki hajdanában Entsentsen jegyző volt. Dobon megismerkedtem Czihár Pál dadái származású betyárral [napszámossal], s véle egyesülten Lökről, hová estenden értünk, Salamon nevezetű zsidótól három lovat az istállóból elhajtottunk. Mind a három pej volt és herélt." Geszten merészségét mutatja, hogy üldöztetése ellenére nyíltan hazament Nyírbátorba. így mondja el a történteket: „A lovakkal Bátorba mentünk és ott Fábri zsidóval úgy egyezkedtünk, hogy onnét együtt Kolozsvárra megyünk, s ott majd eladjuk a lovakat. De Fábri bennünket megcsalt. Ahelyett hogy ő adott volna szekeret, az akkori jegyzőtől kért egyet, de az sem adta a magáét, hanem a székgazdáét kerítette meg. (Ha jól emlékszem, Sámuelnek hívták a székgazdát.) Amint a Lökről elorozott három lovakkal és Czihár Pál cimborámmal Fábrihoz mentem, s az ő szerszámjait felrakván a lovakra, ülést csináltunk a szekérben. Éjjel, mintegy tíz óra tájban hárman: én, Czihár és Fábri, felültünk szekérre, hogy útnak induljunk. Csak akkor vettem észre, hogy az utca tele volt zsidás katonákkal. Ugyancsak puskáztak, de mi elhajtottunk közülük. A sok lövöldözés közt is minden sérelem nélkül szerencsésen megszabadultunk. Fábri pedig, ki bennünket alattomosan elfogatni kívánt, jóelőre kiugrott a szekérből." Ennek az eseménynek az emlékét vegyíti a néphagyomány Geszten borsodi bujdosásának körülményeivel. Nyírbátori öregek ma is emlegetik, hogy amikor Geszten Nyírbátorból megugrott, sokáig nem lehetett hallani felőle. Szűcs Sándor szerint ezt a tényt a nyírségi hagyomány úgy magyarázza, hogy Geszten felhagyott a betyárélettel, szolgálatba szegődött és hosszú ideig így élt megbújva valahol. 94 „De itthon maradt két lánya és a felesége. Vissza is jött értük. Az embereinek mondta, hogy kerítsenek szekeret. A cimborák egy kovácsműhelyből szedték ki a szekeret: darabonként az ablakon. Mondta is nekik Geszten: — Kenjétek meg, mert új szekér, visítani talál! Cimborái meg is kenték, de a tengelyszeg helyére sövényből tört gallyat dugtak. Amint Geszten körültapogatta a szekeret, észrevette a suskust. Cimborái a nótáriusnak bejelentették, hogy itt van Geszten, meg kell fogni. A nótárius értesítette a hollánus (ulánus) parancsnokot és a katonaság ki is vonult. Geszten felültette két lányát, meg a feleségét a szekérre, de akkorra kicserélte a tengelyvégszeget. A két áruló a szekér végébe ült, de lecsúsztak onnan, amikor elindult a szekér a piac felé. A katonaság lőni kezdte a szekeret: egyik lányát és a lovat le is lőtték." 95 A történelmi valóság szürke tényeit a szóhagyomány megszínesíti a mindennapi élet apró-cseprő mozzanataival, amikor epikai motívumokká alakítja. Geszten életének mozzanatai nem mindig fedik pontosan a valóságot, de tükrözik az igazságot, a történelmi folyamat társadalmi indítékait, amelyek egyúttal emberileg is azonosak Ezután a lebukás után következett Geszten borsodi bujdosása, amelyről ez ideig nagyon keveset tudott a helytörténet. A nyírbátori sikeres menekülés után „Czihár Pállal egyesülten Dobra mentünk — vall Geszten az eseményekről. — Ott a lovakat elcsaptuk, én Czihár Páltól elbúcsúztam, összecsókolódván véle. Dobról Miskolcra mentem. Dobi lakos nemes Porkoláb István három pengőforintokért vitt oda azon szekérbe fogván, melyet Bátorból hoztam Czihár
