A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)
DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban I.
298 DÖMÖTÖR SÁNDOR kanásza, híres „kandász" volt, nagy és híres kanászdinasztiából származott. Fia is kanász lett, s a környéken 23 éves korában néhány könnyelmű társával disznólopásba keveredett. Ezért két évi börtönre ítélték. A börtönben a porkoláb konyhás rabnak osztotta be. A porkolábné beleszeretett, megtanította írni-olvasni, úri módra öltözködni, választékosan beszélni és finoman viselkedni. Amikor Sobri kikerült a börtönből, nem elégítette ki a szennyes-piszkos pásztori mesterség. Összekülönbözött néhány társával, s az egyiket verekedés közben agyonütötte. Menekülnie, bujdosnia kellett. Képzettsége, tudása és merészsége a környék bujdosóinak vezérévé emelte. Mind merészebb, sikeresebb és nagyobb rablásokat hajtottak végre. Valószínű, hogy Sobri nemcsak hallotta a róla szállongó képtelen híreket, — talán olvasta is az akkori hírlapokban. Környezetében verselgető emberek is akadtak, akik a diákirodalom pajzán stílusában tömegesen készítettek róla és társairól, meg az őket hiába kereső pandúrokról könnyed hangú dalokat. Ez a könnyed hangvétel lett jellemzője a szabadságharc előtt divatossá vált betyárdalok nagy részének, ez jellemzi a Geszten Józsiról költött dalokat is. 47 Geszten Józsi valóban nem volt oly érdekes és színes egyéniség, mint híressé vált elődei. Igazi szegényember volt, aki néhány erőszakos és türelmetlen tettel próbált kiszabadulni a nincstelenségből. Amikor rádöbbent, hogy így nem lehet, már késő volt. Az igazi rablók, az úri betyárok az értelmiség rokonszenvét használták fel üzelmeik álcázására. Valószínű, hogy mesterségesen is duzzasztották a tetteiről szállongó híreket, s gondoskodtak ezek megverseltetéséről és népszerűsítéséről. Végeredményben egyik híres betyárnak sem voltak forradalmi és társadalmi törekvései, csupán szerettek volna jobban élni, mint ahogyan éltek, mint ahogyan körülményeik, a társadalmi viszonyok engedték. A társadalomból való kiválásuk nem bűnözési hajlamokból, hanem éppen kiválóságuk és a társadalom elembertelenedéséből, az összeütközésből eredt. A feudális közgondolkodás megosztottságát és az osztályharc helyi formáinak változatos voltát szemléltetően mutatja az általunk már említett híres nyíri betyár, Geszten Józsi élettörténete is. Béres András véleménye szerint „Geszten Józsi, a nyíri pajkos nem volt kiemelkedő egyéniség, mégis évtizedeken át foglalkoztatta hat vármegye bíróságát. Szüleiről és származásáról csak annyit tudunk, amennyit a nyírbátori református egyház anyakönyvei tanúsítanak. 48 Alaposabban tanulmányozva az egyházi anyakönyveket, 49 megállapíthatjuk, hogy a Geszten család valóban nem volt módos jobbágy, gazdag paraszt és nem volt tősgyökeres polgári család sem a híres nyíri mezővárosban. A pajkos betyár apja Geszten János volt, aki 1768-ban Bogáton (ma Nyírbogát) született és mint nyírbátori házas zsellér 1828. június 6-án halt meg hideglelésben. Elég későn, 27 éves korában kötött házasságot Nyírbátorban 1795. november 24-én árva Egyeki Erzsébettel, néhai Egyeki András hajadon leányával. Geszten János Bogáton hazátlan zsellér volt és a házasság révén Nyírbátorban Egyeki András házas zsellér házához jutott. Egyeki Erzsébet beteges asszony volt: három gyermeket szült, s mind a három rövid ideig élt, 50 ő maga is meghalt 1803. szeptember 5-én. Feltehető, hogy a sanyarú életkörülmények idézték elő mind a maga, mind kisgyermekei idő előtti halálát. Geszten János három év múlva, 1806. április 27-én újra megnősült.
