A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)
DÖMÖTÖR Sándor: Geszten Józsi Borsodban I.
GESZTEN JÓZSI BORSODBAN 295 Fél évszázadnak kellett eltelnie, s mind jobban megérlelődött a társadalmi felismerés, hogy ez így nem maradhat. A reformkorban a munkanélküliség legfőbb okát még nem a gazdasági életben, hanem a műveletlenségben látták. Szelestey László, a kiváló népdalköltő Népnevelés c. epigrammájában (Életképek 1846. okt. 17.) így rótta meg a feudális vármegye kegyetlenségét a polgárosulás és a művelődési igény elutasításával kapcsolatban: S. megye pandúrral szedeté be a portul adóját, Min a gyüléstermet külhoni fénybe hozá. S mert a kenyértől megfosztott pór lopni merészelt: S. megye népnevelést eszközöl a deresen. Jósika Miklóst SL nemesi rend hívei és tagjai 1835-ben azért vádolták forradalmárkodással, mert egyik erdélyi politikai röpirata azt fejtegette, hogy „a népnevelés főelve a (dolgozó) nép boldogítása." Jósika reformjai szerint a népboldogítás társadalmi eszközei lehetnének: a szabad adásvevés, az egészség biztosítása, helyiségi (köz)kórház, takarékpénztár, eszközkölcsönző-tár és zálogház létesítése, az elemi károk elleni biztosítás lehetővé tétele, helyes oktatási módszerek alkalmazása, a lelkészek bekapcsolása a polgári népoktatásba, hasznos könyvek olvastatása, a népvigalmak (zene, tánc, ének, májusfa, karácsonyi turka, pünkösdi rózsaleány koszorúzás) színvonalának emelése. 28 Jósika bizonyos cselekvési szabadságban, e cselekvési lehetőségek biztosításában látta a nép boldogulásának, a társadalmi folyamat irányításának emberies voltát: nem a politikai harcban, hanem a művelődésben, ezek polgári intézményeiben jelölte meg a társadalmi haladás alapját. Vitapartnerei nem tiltakoztak a népboldogító eszközök létesítése ellen, a reakciós főurak sem kifogásolták a polgári intézmények létrehozását, mert remélték, hogy ezeket is ők fogják elsősorban használni. Ezért nehezményezték „a polgári társaság urakra, polgárokra és pórnépre osztását." A társadalmi szerkezet tudatosítása növelte volna az osztályharcot és a polgári életmód kínálta előnyöket az arisztokrácia szívesen sajátította volna ki a maga hasznára, amennyiben azok megvalósultak. 29 A francia forradalom óta az uralkodó osztály és az elnyomott osztályok között az ellentétek mindjobban elmélyültek: az osztályharc egyre élesebb formákat öltött a szegénynép és a földesurak között. Példaként említjük meg a liberálisnak számító Dessewffy József észrevételeit szentmihályi jobbágyai „viselkedésével" kapcsolatban. 1820-ban terjedelmes levelet intézett a falusi hatósághoz a faluban elharapózott gyújtogatások megfékezése ügyében. 30 Akadozott a falu népének megnevelése az erőszak eszközeivel, mert 1822-ben újabb intelmeket küldött a református egyház gondnokához. Ebben kifejtette, hogy „a polgárok erkölcseitől függ mind a személyes, mind a vagyoni közbátorság (közbiztonság), a jó rend. Az emberek szaporodásával azonban a vétkek is szaporodnak. Mint földesúrnak észre kell vennem, miként fogy vagy nevekedik taxásaim közt az engedetlenség, az erőszakoskodás, a tolvajság és a káromkodás lelke." 31 A legjobb szándékkal telített földesurak sem láttak a szegénynép megmozdulásaiban mást, mint a földesúrnak járó feltétlen engedelmesség tagadását. Az akasztófán száradó szegénylegények látványa sem juttatta eszébe főurainknak a szociális kérdéseket. Dessewffy József 1815-benígy ír Kazinczynak:
