A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon

278 KUNT ERNŐ 17. kép. Temetőrészlet. Balra női, jobbra férfi fej fa, 1972. sen a megrendelők adták. A faragó kiválasztotta az udvaron felhalmozott fatörzsek közül, melyik ad jó padlandeckát, melyik alkalmas sírjelnek. Ezeket félretette. Lehetőleg tölgyfákat választott: a tőgy sokká tart (10). A faragó ott helyben, a megszomorodott ház udvarán, esetleg a szomszédban fogott munkához. A temetés napján délelőtt készült el. A faragáshoz kevés szerszámot használt, ezeket hazulról hozta magával. A plankáccsal (széles pengéjű nagyolóbárd, ácsszerszám) végezte a nagyolást, a finomabb munkához a szekerééi, kisbárdot használta. A fejfát úgy alakította ki a fatörzsből, hogy annak tuskószerű alját meghagyta, csak kezesre legömbölyítette. Ez a rész kerül majd a földbe, s így tovább tart kérgesen. A fatörzs többi részét a plankáccsal faragta meg négyszögű hasáb formára. A férfiak sírjelének jellegzetes felső, záróformáját a kalapot régente együtt faragták ki az egész formával, ma utóbb felerősített deszkalappal helyettesítik. A fejfa hasának, cifráinak helyét is a plankáccsal jelölte ki, s a kisbárddal, újabban fűrésszel adta meg a végső formákat. A női fejfákat szintén négyszögletesre bárdolt törzsből alakították ki. A hasáb felső vége alatt, mintegy 10—15 cm-re keresztbefúrtak, s felülről ék alakban befűrészelték a fát: így alakult ki a tulipán forma. A felirat bevésését szintén a fej fafaragó végezte a kisvésővel. Jobban