A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

KUNT Ernő: Temetkezési szokások Pányokon

272 KUNT ERNŐ 3. A halál beálltától a torig. 3.1. Haldoklás. A haldoklót mindig az első házban, frissen vetett ágyba fektették. Aki sokáig szenvedett halála előtt — nehezen tudott meghalni — azt saját kívánságára, vagy a pányoki szokásrendhez igazodva kiemelték hozzátartozói az ágyából, s a földre helyezték. Ilyenkor egy lepedőt terítettek a döngölt padlóra, vagy szalmazsákjával együtt emelték a földre a beteget. A haldoklónak mindig a mestergerenda alatt, azzal párhuzamosan, lábbal az ajtó felé kellett feküdnie. Rövid idő után yisszafektették az ágyba, ahol rövidesen megkönnyebbült s meghalt. Általában nők végzik a földrefektetést, férfiak csak akkor segítenek, ha túl nehéz a beteg. A földrefektetés után megjelennek a legszorosabb rokonság tagjai a betegágynál. Búcsúzni jöttek, de sokszor jegyzőt is hoztak magukkal, ha a beteg utolsó perceire hagyta volna a hagyakozást, hagyományozást. 3.2. A halál beállta. Amikor a haldokló körül lévő nők észreveszik, hogy az megcsendesedett, kiszenvedett, elment, azonnal letakarják a tükröt. Erre az első pillanatban megfelel bármiféle textilnemű, amelyet később fekete-