A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

SZABÓNÉ FUTÓ Rózsa: Növények szerepe a népi gyógyászatban Taktaszadán

258 SZABÓNÉ FUTÓ RÓZSA tudomány, addig a nem füves orvosságaik között már sok volt a tudomány mértéke alatti, semmit nem érő, furcsa, babonás, olykor nevetséges, sőt káros szer is. Ennek az ismertetése egy másik tanulmány feladata lesz majd, de azért néhányat mégis megemlítünk. Pl.: Ájulás. Az ájulás környékezte embernek kommendálni, hogy csavargassa a nagy ujját, vagy az orrát (mindegy, hogy jobbra, vagy balra) s akkor megszűnik a szédülése, ájulása. Agybavizelés megszüntetésére kilenc csupasz egeret kell megsütni s tejbe, teába, vagy borba főzve megitatni a gyerekkel (Balog G.). Szemgyógyítás. Hogyha az ember szemibe belemegyen valami szálka, vagy piszok, úgyhogy tiszta vér van az embernek a szemibe, úgy hogy nem tudnak véle mit csinálni, én beleteszem az ember szemibe a rák szemit, az kiveszi belőle. Hanyatt kell feküdni, beleteszi a szeme pillájába és az ott járkál benne, mikor megtalálta, a könnyűvel kijön (Csonka József).

23 Veszettség ellen a kőrisbogár hasznos. A fejét levenni, a testit megszárítani, porrátörni és 2—3 bogár porával készült itallal megitatni a veszett embert. A veszett kutyának pedig kilenc bogarat kell adni. Balogné, Barcsáné, Pásztorné adatközlőim mind úgy alkalmazták ezt a „gyógyszer"-t, mely halálos méreg, de az ő alkalmazásukban embernél egyszer sem okozott halált. A taktaszadai népi gyógyítók a múltban receptjeik s főképpen a betegek beléjük helyezett nagy bizodalma által sokszor végeztek sikeres gyógyítást, sok fájdalmat megenyhítettek, sok sebet behegesztettek a nagy népi patika, a taktaszadai határ növényeinek felhasználásával. JEGYZETEK 1. A község történetét közli Szabó Lajos: Taktaszadai mondák. Budapest, 1975. 7—8. 2. Jávor ka Sándor—Csapody Vera: Erdő-mező virágai. Budapest, 1950. 3. Pl. Hernádnémetiben „Szabó bácsi", Berzéken a múlt században „egy tudós ember", ma már nevét sem ismerik, csak híre maradt. 4. Messze környék híres tudósasszonya volt Tiszalucon a múlt század végén Poceknikné, aki füvekkel gyógyított. Szabó Lajos mondagyűjteményében számos feljegyzés szól arról, hogy a faluba betérő vándorok, koldusok miket kommendáltak a falu betegeinek. 5. Buga László: Gyógynövényeinkről. Budapest, é. n. 6. Taktaszadai boltos volt. 7. Ahol a szoknyát, kötényt derékon megkötötték, ott a „kötözködés". 8. A beléndek erősen mérgező hatású s gyógyszeriparunk csupán a tőleveleit használja fel. 9. Martin Miklós: Zsíros haj gyógyszere. Népszabadság XXVI. évf. 52. sz. 1968. március 2. 12. 10. A csalánt a 16. században még sokkal több betegség gyógyítására használta a magyar házipatika: fakadások ellen, gelyva (golyva) ellen, kólika ellen, virga lankadása ellen, sebmosásra, torokdaganat ellen, ebharapás ellen, szömölcs, var, rüh, kosz, sül, orrvérzés ellen, vizelet hajtásra s „felindítja a Barátokat és Apáczákat, hogy nyerítsenek." — Méliusz Juhász Péter: Herbárium. Kolozsvár, 1578. 99—100. 11. Szeged vidékén még szakrális többletet is adnak hozzá és megszenteltetik: „Szegeden, Tápén, Nagykörűn a templomban fodormentát szoktak szenteltetni és foganatos orvosságnak tartják." — Bálint Sándor: Sacra Hungária. Kassa, 1944. 122. 12. Tudományos felhasználása: szamárhurut, asztma elleni tea, paralízisben megbetegedett gyermekek utókezelésére ajánlják. — Rápóti Jenő—Romvári Vilmos: Gyógyító növények. Budapest, 1966. 13. Az ínfűnek tudomásom szerint a tudomány nem tulajdonít gyógyító erőt. 14. A kapotnyak erős hatása miatt háziszerként nem ajánlatos. Gyógyszeriparunk asztma elleni