A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

PETERCSÁK Tivadar: Baromfitartás Filkeházán

BAROMFITARTÁS FILKEHÁZÁN 233 2. kép. Tyúkól az eresz alatt. Kovácsvágás A baromfiak védelmére készített épületeket három csoportba oszthatjuk: 1. kurnyik;

7 2. tyúkólka; 3. a disznóól padlásának tyúkólként való felhasználása. A régebbi a baromfiaknak kurnyikban való elhelyezése, aminek két változatát ismerték. A házak építésekor rendszerint 80—100 cm. széles és 60—70 cm. magas padablakot, gangot

8 (sárpadka) is készítettek az eresz alá, a fal mellé. A kamra, illetve az istálló mentén két-három méter hosszúságban üresen hagyták a gang belsejét, az oldalára ajtót tettek, s ebbe az üregbe zárták éjszakára a tyúkokat (1—2. kép).

9 A libákat és kacsákat nem tették a tyúkokkal egy helyre, ezeknek mindig külön ketrecet készítettek. A kurnyik másik, elterjedtebb típusa az, amelyet a ház végébe, az eresz alá építettek. Gyakran tyúkketrecnek is nevezték, mert tulajdonképpen rögzített deszkaketrec volt, amit sárral mind a két oldalról betapasztottak (3—4. kép). Az ilyen típusú kurnyik nagysága változó,

10 de a baromfiak részére készült építmények közül ezek a legkisebbek. Rendszerint a szegényebb (zsellérek, ül. 1—2 holdas) családok helyezték el aprólékjaikat a kétfajta kurnyikban. A rögzített építmények mellett ideiglenes megoldásként tetővel ellátott kis ládába is raktak baromfit éjszakára (3. kép). Azok a családok, ahol sok volt a baromfi, külön tyúkólkát építettek az