A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

VIGA Gyula: 19. századi miskolci kalendáriumok néprajzi vonatkozásai

19. SZÁZADI MISKOLCI KALENDÁRIUMOK 219 5. kép. Nyomtatott lap, s mellette a tulajdonos gazdasági feljegyzéseit tartalmazó lap a Miskolczi Nemzeti Kalendárium 1819-es kötetéből évi munkaritmus, s ezen kívül egy sor más jellegű adatot is tartalmaz. Itt most az 1819-es év gazdasági tanácsait közöljük. „Januarius: Ezen hóldnapban a szántóföldeket, réteket, kerteket s szőlőket trágyázni kell jól megértt ganajjal, vagy tó-iszappal. A halastókat ha befagytak, imitt-amott meglékelni, hogy a halak el ne vesszenek. Utolsó Fertályán a Hóidnak sertéseket ölni... A méh kasokat úgy kell intézni, hogy a méhek ki ne jöhessenek, mert a hótól megvakulnak. Hogy a tyúkok hamarébb, — és sokat tojjanak, aszaltt zabot, s pirított kenyeret, — és néha korpával összekevertt nyúlganajt kell nékiek enni adni. Februarius: A Februáriusi malatzokat magnak meghagyni legjobbnak tartják. Amely fát pedig ezen hónapban oltanak, annak fája, és gyömőltse meg nem férgesedik. A mostan őrlött liszt is sokáig eláll. Martius—Április: Karátsontól számlálván 9. 10. vagy legfeljebb 11. Hétre a földbe kell menni az ekének, sőt a régi Magyar Mezei Gazdák a Húshagyó Keddi bélest az eke szarván megenni tartották ditsőséges ebédnek... Búzát,