A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

VIGA Gyula: 19. századi miskolci kalendáriumok néprajzi vonatkozásai

210 VIGA GYULA san — valószínűleg nőtt a példányszám, s nőtt a terjesztés köre is. A tárgyalt korszakban az információk áramlása és cseréje felgyorsult, s a kalendáriumban is egyre inkább országos jelentőségű és érvényű írások jelennek meg (kivételt képeznek a hirdetések). A 19. század utolsó harmadáig még jól megfigyelhető az, hogy a kalendáriumok igazodnak egy szűkebb terület táji és kulturális adottságaihoz, s minden bizonnyal a szűkebb terület olvasóközönségének konkrét igényeihez és szokásaihoz is. Addig a más területi vonatkozású írásokat is igyekeznek az adott területre transzformálni, kevesebb az általános érvényű írás, Ül. ezeknek is igyekeznek valamilyen helyi töltést adni. A 19. század utolsó harmadában a kalendáriumok már szélesebb terület olvasóközönségéhez szólnak. Ez részben annak is eredménye, hogy a paraszti olvasnitudás fokozott kiszélesedésével párhuzamosan a 19. század utolsó harmadában a kalendáriumok elveszítik korábbi jelentőségüket, elveszítik egyeduralkodó szerepüket a parasztság kezében megforduló könyvek között, s elveszítik a paraszti háztartásokban korábban képviselt funkciójukat is. Ne felejtsük el, hogy ekkor már a napilapoknak és a legkülönbözőbb újságoknak viszonylag nagy száma áll rendelkezésre, amelyek mellett az évente megújuló, s tartalmában akkor is csak részben megváltozó kalendárium már nem jelentős információs forrás. Sajnos a példányszámok növekedésével nem párosul a nagyobb számban való fentmaradás. Ennek oka valószínűleg az lehet, hogy az előzőkben említettek miatt egy-egy kalendárium már nem képvisel önmagában értéket, csak egyszerű nyomdai termék, amelyet az adott év letelte után már nem érdemes őrizni, mivel értelmét és értékét vesztette, s ekkor már van más olvasmányanyag is mellette. Ezek a tényezők indokolják tehát, hogy vizsgálatunkat csak a 19. századra terjesztettük ki. Kalendárium szavunk latin eredetű. Előzménye a latin ,calendarium' tartozások, adósok jegyzéke', ami azzal magyarázható, hogy a rómaiaknál az adósságok fizetése a hónap elején volt esedékes.

12 Geller iné Lázár Márta megállapítása szerint: „Kalendáriumnak nevezzük azokat a naptártípusú kiadványokat, melyek nyomtatott formában évente, önállóan vagy egy-egy hírlaphoz (folyóirathoz) kapcsolódva jelennek meg. Naptárrészük viszonylag részletes, tartalmaznak valamiféle naptári segédletet (névnapok, vásárnaptár, postaivasúti tudnivalók, kronológia stb ), tartalmaznak ismeretterjesztő olvasmányokat, szépirodalmi alkotásokat, vagy egyéb szórakoztató termékeket, mint közmondások, viccek stb.... (legalább egyiket ezek közül), a társadalom egészének vagy kisebb-nagyobb csoportjához szólva."

13 Nem kívánunk itt most részletesen foglalkozni a kalendáriumok történetével, mivel ezzel kapcsolatosan több összefoglaló, tanulmány is született,

14 csak annyit kell általánosságban megjegyeznünk, hogy a 16. század közepétől kezdve irodalmunknak egy jellegzetes vonulatát képezik.

15 Természetesen a kalendáriumok olvasóközönsége kezdetben elsősorban a nemesség és más társadalmi rétegek szűk, olvasni tudó csoportjából került ki, s nem a parasztságból.

16 A 18. századtól kezdve válik egyre inkább a parasztság és a kialakuló polgárság olvasmányává. Ez a folyamat a 19. században teljesedett ki a parasztság olvasni tudó rétegének növekedésével párhuzamosan. Ekkor a kalendárium a biblia és a ponyvater-