A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

FÜGEDI Márta: Kéziratos gyógyító könyv a 18. század végéről

190 FÜGEDI MÁRTA latot, majd könyvekből gyarapították tudásukat. Bod Péter írja Bethlen Katáról, hogy „sok szép orvoskönyvei valának, tudta sok jó fűnek hasznos erejét is."

5 A nemes családokban elmaradhatatlan volt a patikaláda, a házi gyógyítás fontos eszköze. A díszes kidolgozású és gyakran nemes anyagokból készült dobozok vagy szekrénykék tele voltak a legszükségesebb és akkor ismert gyógyszerekkel, füvekkel. Bornemissza Anna fejedelemasszony patikaládájában található volt pl. klárispor, emberkoponya, szarvas szívének csontja, márciusi nyúlszem.

6 A 17. századtól jelentős számú magyar nyelvű orvosló könyv jelenik meg, melyeknek elterjedése is nagymértékben befolyásolta a korabeli gyógyító gyakorlatot.

7 E „háziorvosló könyvecskék" lemásolásával terjedtek el a kéziratos receptkönyvek, gyűjtemények. Minden gondos háziasszonynak megvolt a maga kézzel írott vagy elődeitől örökölt orvosságos füzete. E füzetek használatának általánosságát bizonyítja, hogy a megőrzött családi levéltárak, irattárak nagy számban tartalmaznak ilyen kéziratos gyógyító feljegyzéseket.

8 E könyvek meglehetősen tarka összetételűek, bennük a kor tudományos szemléletének megfelelő hivatalosnak mondható receptek keverednek házi szerekkel, babonákkal, népi gyógyeljárások leírásával. A saját tapasztalatokon alapuló gyógyító tudomány, a hallott, tanult, áthagyományozódott tudás az alapja a falvakban, paraszti környezetben híressé vált gyógyító emberek, tudósok, kuruzslók tevékenységének is. Működésükben világosan megnyilvánul tudásuk, ismereteik jellemző kettőssége, melyben a mindennapi élet megfigyelésein alapuló gyakorlati tapasztalat, természetismeret és az ismeretlen okú jelenségek irracionális magyarázata, a hiedelmek sokasága kapcsolódik össze egységes világképpé. A betegségek gyógyításának sokszor racionális módjához gyakran babonás magyarázatok és mágikus külsőségek kapcsolódnak, s a kettő együtt alkot egészet a népi gyógyításban. Minden vidéknek megvolt a maga híres tudós embere, gyógyítója. Tudásának híre túljutott lakóhelyén, gyakran távoli falvakból is felkeresték a betegek. Alakját, tetteit sokszor legenda övezte, csodás történetek terjedtek el gyógyító tevékenységéről. Tudása kiemelte őt a közösségből, gyakran emberfeletti hatalommal és képességekkel ruházta fel a nép képzelete.

9 A tudósok, gyógyító emberek ugyan igyekeztek receptjeiket, gyógymódjaikat titokban tartani, a nép mégis sokat tanult és átvett tőlük, ennek hatása világosan felmérhető egy-egy falusi közösségben. A 16. század közepétől az ismeretterjesztés, művelődés sajátos formája hazánkban a kalendárium. A kalendáriumok olvasóközönsége kezdetben a nemesség és más társadalmi rétegek szűk, olvasni tudó csoportjából került ki. A 18. századtól válik egyre inkább a parasztság olvasmányává, majd a 19. században a parasztság olvasni tudó rétegének növekedésével párhuzamosan a kalendáriumok a biblia és a ponyvatermékek mellett a parasztság egyik legfőbb olvasmányává, életük, ismereteik egyik irányítójává válnak.

10 A kalendáriumok népszerűségének egyik oka, hogy az élet sok területén hasznosítható praktikus tanáccsal, útbaigazítással látták el az olvasókat. Rendszeresen szerepeltek a kalendáriumokban gyógyító receptek, a kor tudományos színvonalán álló vagy akár babonás betegségmagyarázatok, gyógymódok, időjóslások és