A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

HŐGYE István: A gazdálkodó Kazinczy Ferenc

152 HÖGYE ISTVÁN közt megragadott, hogy pénzt szerezzen. Birtokát a jó gazda gondosságával irányította, mert „... még a' gazdagnak is gazdának kell lenni, ha nem tiszttartóskodik is, hát aki nem gazdag ..." — írta.

2 Kazinczyt földesúri szomszédai, testvérei sem tartották jó gazdának. Még nagybátyja sem adott kölcsönt neki egy gazdasági befektetéshez, azt hitte nem kapja többé vissza, ezért írta haragosan „... Azt hiszik az emberek, hogy aki könyvet csinál, annál el van veszve a' pénz.. ."

3 vagy „a parasztok azt hiszik, hogy aki olvas és ír, az nem lehet gazda. De aki reggeltől fogva estig pipáz vagy vadász, vagy kártyázik nekik az gazda .. ."

4 Ő olyan gazdának tartotta magát, aki nem „tiszttartóskodik, hanem combinál, plánumot csinál, azt kiviszi, ebből áll a gazdasága.. . "

5 Büszkén írta, hogy gyermekei írói érdemei mellett azt is elmondhatják majd „.. .gazda is volt ... (mert) midőn irtatott naponként kétszer is meglátogatá a' Mecczenzőföket, kik neki irtottak, 's midőn Mihályit meg akará venni, öt egész hétig mindig calculálgatott, 's könyv sem volt kezébe... "

6 Jó gazdasági terveit, elképzeléseit pénz hiányában mégsem valósíthatta meg. Kazinczy és jobbágyai. Kazinczy a földesúr—jobbágy viszonyt a természet rendelésének tartotta és nem érezte annak lényeges és sürgős megváltoztatását, mint kortársai pl. Széchenyi vagy Wesselényi tették. A francia forradalom jobbágyfelszabadító eszméi alig befolyásolták parasztjaihoz fűződő kapcsolataiban. Elveiben, de a gyakorlatban is közelebb állt barátja, Dessewffy Józsefhez, aki osztályát feltette Széchenyiek reformjaitól. Elítélte a jobbágynyúzó földesurat, egyik őséről, aki jobbágyát megölette mélységes megvetéssel írt, felháborodva.

7 Patriarchálisán szemlélte a jobbágyviszonyt, úgy ahogy gyermekként anyai nagyapja házában, ahol nevelkedett látta és elfogadta azt, hogy nagyapja „... náddal fedett, vályogból rakott házában patriarchai felelőséggel éle, bírája, békéltetője, tanácsadója jobbágyainak. . ."

8 Szigorú anyja is jó szívvel volt jobbágyaihoz. Példájuk nyomán önmagát is jó földesúrnak tartotta. „.. .Mi embereinknek, cselédjeinknek atyjok, 's anyjok vagyunk. Sophie betegeinket orvossággal, étellel tartja ... egy jobbágyunk csecsemője, kinek anyja megbetegedett Sophimnek tejével élt együtt Eugénia lányunkkal.. ."

9 Berzsenyihez írt soraiban szintén a jó, az igazságos földesúr-önmagát méltatta, aki legfeljebb eltűri a jobbágyi kézcsókot, hogy ne tartsák gőgösnek. „... lelkem és erszényem tiszta a' paraszt sorsban szenvedő embertársaim izzadságától 's pénzétől, az én kezemet csak azért nyálazza meg a tót ,mer e' nélkül nem tud köszönni mikor hozzám belép, 's kevélynek nézne ha azt nem engedném... "

10 Máskor viszont, mikor juhásza akarva kárt tett, mivel a birkákat sáros időben a vetésre hajtotta, felháborodásában földesúri módon „.. .az illy gaz embert, ha akarva tett kártételben kapom megkínzom..." — vallotta.

11 Szeretett gondoskodni cselédeiről már kezdő gazda korában is. Mikor még anyjától, anyja parancsaitól függött így rendelkezett „... A' molnárnak megparancsoltam (Regmecen), hogy őröljön ott lévő cselédeimnek a' magáéból, míg az én rozsom Semlyénből feljöhet.. .".

12 Máskor cselédeinek terményt, előlegeket, még pénzt is kölcsönzött.

13 1823-ban 50 köböl gabonát kért kölcsön, mert évi gyenge termése nem volt elég, hogy házát és cselédségét ellássa.

14 A cselédek