A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)
HŐGYE István: A gazdálkodó Kazinczy Ferenc
151 A GAZDÁLKODÓ KAZINCZY FERENC HŐGYE ISTVÁN A tanulmány Kazinczyról, a szükségben gazdálkodó emberről kíván új adalékokkal szolgálni. Kazinczy saját feljegyzéseire támaszkodva vázoljuk gazdasági elképzeléseit, előbb mint az anyjától függő, s 1813-tól mint „önálló" gazda tevékenységét. A forrásokból szembetűnő, hogy az ember, aki életét magasabb célnak, népe, nemzete felemelésének szentelte, mennyi nehézséggel, mindennapi kenyérgonddal küzdött. Sokszoros erőfeszítés kellett ahhoz, hogy nagy családjának „őseihez méltó életet" teremtsen, gyermekeit neveltesse, fiait megfelelően taníttassa, házát, cselédeit szerényen ellássa, anyagi áldozatokat hozzon nemzetéért. Jelentős könyvtárat gyűjtött, műveit saját költségén nyomtatta, az ország minden író — költő, politikusával levelezésben állt, melyeket mind ebből a kevés jövedelmet biztosító birtokból kellett előteremtenie. Mint „gazda" is különös tehetségről adott számot meglátásaiban, vagy a megvalósítás teljes reménytelensége miatt barátainak adott gazdálkodási javaslataiban. Ugyanakkor gondolataiban, tetteiben együtt él a kor középbirtokosairajellemző, elavult földesúr—jobbágy viszony megtartása, egy műveltebb ember magatartásával. A dolgozat Kazinczyt, a gazdát szeretné bemutatni, akinek feljegyzéseiből, levelezéséből általános kép rajzolható meg a 19. század elején tőkehiányban szenvedő, rossz termés vagy természeti csapás esetén a legszűkebb megélhetést alig biztosító középbirtokos gazdaságokról. A 19. század elejére a feudális társadalom gazdasági tényezői is végleg válságba jutottak, melyből csak kevesen, a nagybirtokkal és tőkével rendelkezők menthették át jólétüket. A feudális terhek, a földesúr-jobbágy viszony, az elavult robotoltatás, évszázados módszerekkel történő termelés, hitelhiány voltak a fejlődés akadályozói. A jobbágy terheken alapuló, jobbágyszolgáltatásokon nyugvó középbirtokok urai a jobbágyok terményszolgáltatásaiból éltek még most is, értékesítési lehetőségek nélkül alig jutottak pénzhez. A Hegyalja földesurai fő jövedelmüket a lengyelországi borkereskedelemből szerezték. A lengyel kereskedők még a nyár során megjelentek és szüret előtt lekötötték a termést. Ha elmaradtak, a termelők nem tudták értékesíteni boraikat, melyről Kazinczy is panaszkodott „... ez idén Lengyelnek még csak hírét sem láttuk, boraim a nyakamon vannak.. . ,n Kazinczynak pedig gazdálkodása kezdetétől állandóan pénzre volt szüksége, hogy adósságai kamatait fizetni tudja, később pedig a megnövekvő családi kiadásokra. Minden alkalmat, esz-
