A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 15. (1976)

DOBROSSY István: Gazdaság- és társadalomtörténeti adatok a miskolci céhek árulószíneinek 18–20. századi történetéhez

144 DOBROSSY ISTVÁN 10. kép. A volt csizmadia árulószín bontása 1964-ben ma a 19. század közepéig funkcionált. A piactér folyamatos beépítése elsősorban a városi üzleteknek, kereskedő boltoknak, s csak kisebb részben a lakóházaknak adott helyet. A városi üzlethálózat kiépülése, a piac fokozatos beépítése és megszűnése eredményeként az itt áruló céhek folyamatosan elköltöztek, árulóhelyeiket a város más részeiben alakították ki újból. A létszámában legjelentősebb csizmadia céh a Kandia utcába költözött. Árulószínükben, vagy annak környékén mint időszakos bérlők feltűnnek s termékeiket árulják más céhek is. A csizmadiák Sötétkapu feletti árulószínéhez hasonlóan a Kandia utcai épületük is szerepet kapott Miskolc 19. századi színháztörténetében. A Kandia (jelenleg Rudas L.) utcai épületek másfél évszázados történetük során tartósan soha nem jelentettek nyugalmat a céhnek, majd az ipartársulatnak. A színt csak a vásárok alkalmával használták, a mellette levő telken álló fogadót pedig hasonlóan időszakosan, gyűlések, összejövetelek során hasznosították. Az épületek folyamatos üzemeltetését a bérbeadás biztosította, ami évenként és öszszességében nem elhanyagolható pénzösszeget eredményezett a csizmadiáknak. A bérletből származó jövedelemszerzés lehetősége, éppúgy, mint a vásárok során itt történt értékesítés az ipartársulat 1949-ben történt megszüntetésével fejeződött be. Miskolc e nevezetes kézműves iparához két épület kapcsolódott. A Sötétkapu feletti szín átalakított külső formájában napjainkban is funkcionáló épület. Másik épületüket, amelyhez történetük jelentős, utolsó másfél százados időszaka kapcsolódott, 1964-ben lebontották, s helyén — egy jelenleg is meglevő — parkolóhelyet alakítottak ki.