A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
TAKÁCS Béla: Református templomok török hímzései Észak-Magyarországon
REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRÖK HÍMZÉSEI ÉSZAK-MAGYARORSZÁGON 399 Fejérvárt", helyesebben Nándorfehérvárt, a mai Belgrádot 1688. szeptember 6-án szabadították fel a török hódoltság alól, tehát december 24-én már Hidvégardón lehetett a terítő. 3 A szendrői egyházközség urasztali felszerelései közé hasonló módon került „egy veres selyem tsujtár, a mely jó emlékezetű eleink által a Belgrádi tsatában nyerettetett". A nyeregtakaró foszlányai nemrégen még megvoltak a szendrői egyházközség birtokában. A székelyvajai (Erdély) református templom asztalára pedig 1791-ben Lajos Sámuel egy nyomtatott török „keszkenyőt" adományozott, amelyet 1789-ben szintén a török elleni háborúban szerzett. 4 E kis kitérő után, tovább folytatjuk a „török" jelzésű terítők leírását: Jánosi (1735) „egy sok féle selyemmel varrott török bulya vászon abrosz". Jósvafő (1735) „abrosz, hoszszú kendő formára, arannyal, selyemmel való varrás van a végin, török munka". Kesznyéten (1711) „török varrású matéria". Kisköre (1665) „egy török varrású kendő". Körtvélyes (1801) „fejér táblájú, külömb-külömb színű, apró virágú török keszkenő, selyem, szekfű, rosa, világos kék szín". Maklár (1665) „három, török színnel varrott kendő, a pulpituson egy török kendő". Miskolc (1735) „egy hoszszú ezüst skófium és külömb-külömb féle selyemmel törökös varrással ki varrott patyolat abrosz". Nemesbikk (1736) „egy török varrással, sokféle selyemmel hat nagy virágokra varrott bulya vászon kendő". Nyékládháza (1735) „egy török varrásos sokféle selymes kendő". Onga (1759) „török kendő". Pelsőc (1755) „egy verhenyes török munka pamut kendő". Perkupa (1801) „egy díszes török keszkenő". Poroszló (1736) „egy sokféle selyemmel, bulya vászonra török varrással egészszen virágokra varrott bellett abrosz, egy kis bulya vászon kendőcske, a két végei török varrásosak". Radostyán (1735) „egy török varrású hoszszutska kendő bulya vászon". Rudna (1755) „török varrással egészszen meg czifrázott bulya patyolat keszkenő, török varrással öt helyen meg czifrázott bulya patyolat keszkenő". Sajóvámos (1757) „vagyon egy török veress selyem és fejér abrosz". Szalóc (1755) „egy török varrású keszkenő egészszen meg varrva". Szentsimon (1735) „egy hosszas török varrásos bulya vászon kendő". Szikszó (1736) „egy kis török kendőtske, veress és sárgás selyemmel varrott, egy fejér és tenger színű selyemmel, arany fonallal varrott török kendőtske". Szkáros (1665) „négy kendő, egyik török varrásos". Szőlősardó (1735) „egy bojtos végű török abrosz". Tarcai (1806) „egy sejem török kendő, egy bulya vászon török kendő, abrosz török varrással varrott, egy török pamuth kendő, mellynek kerülete sárga és zöld színű, azon belül vágynak körös körül veress és zöld színű apró rósák, a közepin is ily színű nagyobb rosa". Tokaj (1806) „egy kék keszkenő, fejér, veres, fekete selyemmel tizennégy hímmel varrott török munka, rajta a szélin körös körül kék selyem borsózás".
