A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
CSORBA Csaba: Tulajdonjegyek, mesterjegyek, polgári címerek a középkorban
TULAJDONJEGYEK, MESTERJEGYEK, POLGÁRI CÍMEREK 179 címerek. Áldásy Antal, Gyárfás Tihamér, Miklósy Zoltán és Sándor Imre kutatásai nyomán ismerünk csak néhány polgári címeres levelet. 118 Volt rá eset, hogy a polgár, mikor nemességet kapott, régi polgári címerét nemesítették meg, változtatás nélkül, vagy kis változtatással. 119 Gyűrűkön, ékszereken és más tárgyakon is maradtak fenn polgári címerábrázolások, ezekre itt most részletesen nem térünk ki. 120 A legnagyobb problémát a geometrikus címerképű polgári pecsétek leírása jelenti. Németben megvannak erre is a megfelelő szakkifejezések, 121 ezeket kellett magyarra átültetni, egy külön magyar nevezéktant alkotni. Összefoglalás Áttekintésünk az anyag töredékessége, ül. feltáratlan volta miatt csak részeredményekre juthatott. Célunk az volt, hogy a történeti-régészeti-művészettörténeti kutatást rádöbbentsük arra, hogy egy jelentős szakterület elhanyagolása nem lehet közömbös. A külföldi kutatáshoz képest közel egy évszázaddal elmaradt a magyarországi. Ezt a hátrányt egyik napról a másikra nem lehet behozni. Több ember szervezett munkája kell ahhoz, hogy komolyabb eredményt érhessünk el. Jelen pillanatban a legfontosabb a módszertan kidolgozása és a széles, nagyarányú anyaggyűjtés megindítása — a legmodernebb módszerekkel. A hazai céhtörténet anyagának befejezéséhez közeledő számítógépes feldolgozása is jelzi, hogy kutatásunkban megvan az érdeklődés a legmodernebb módszerek iránt. A részfejezetekben leírtakat nem akarjuk újra megismételni. Azt szeretnénk csak hangsúlyozni, hogy feldolgozásunk a polgári címerek egy csoportját — a geometrikus jellegűeket — részesítette előnyben. A további gyűjtés és feldolgozás természetesen a teljes gyűjtőkört kell, hogy magába foglalja, nemcsak ezt az ágat. Nemcsak a polgári, hanem a nemesi címerek esetében is egy fontos, részterület kutatását kell előtérbe helyeznünk: a címerek funkcionális vonatkozásait. A címerképek minden egyébtől elvonatkoztatott vizsgálata nem elégséges. Polgári címereknél a magántulajdon relációi, az árucsere és a magánírásbeliség azok a nagy tárgykörök, amelyek a kérdéskört motiválják. Itt említjük meg azt, hogy a városi polgárok magánírásbelisége, sőt általában a városok, mint testületek írásbelisége is gyakorlatilag feldolgozatlan. Oklevéltanunknak súlyos hiányossága ez. XIV— XVII. századi írásbeliségünk igen jelentős hányadának kizárása a tudományos kutatásból magának a kutatásnak tudományosságát kérdőjelezi meg. Az előbbiekben írtakat azzal egészítem ki, hogy köszönetet mondok Kubinyi Andrásnak és Domonkos Ottónak értékes lektori véleményükért. Mivel tanulmányom 1973 tavaszán íródott, több újabb szakirodalmi eredményt még nem értékesíthetett, ezekre Domonkos Ottó hívta fel figyelmemet. Noha újabb adatok előkerülése kifejtett koncepciómat nem módosította, mégis szükségesnek látszik néhány apró kiegészítés, hogy alapvetésünk szélesedjen (teljességre törekvés — terjedelmi okok miatt — eleve nem lehetett célom. Monografikus 12*
