A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)

CSORBA Csaba: Tulajdonjegyek, mesterjegyek, polgári címerek a középkorban

148 CSORBA CSABA dési vonal nem kizárólagos. Mindhárom él egymás mellett mindvégig, nem fejlődik pl. minden mesterjegyből címer. A nemesi címertanra alkalmazott alapelvek sem alkalmazhatók maradéktalanul a polgári címerekre. Áldásy Antal a következőképpen fogalmazza meg, mi a címer: „A címer bizonyos meghatározott alapelvek és szabályok szerint megszerkesztett jelkép, melyet magánszemélyek vagy testületek a maguk sajátos, állandó jelvényéül használnak, az őket különösen megillető jog alapján."

41 De nem minden jelkép címer, s elengedhetetlenül szükséges a jelvény pajzsba foglalása, ezenkívül a jelképnek állandónak kell lennie, tehát az átöröklés során nem változhat.

42 Ma már egyre többen vallják viszont azt a nézetet, hogy a jelképek pajzsba foglalása nem elengedhetetlenül szükséges. Polgárok címereinél, de városi pecséteknél sem ritka a címerpajzs elmaradása.

43 A mesterjegyek a XIII. században bukkannak fel tömegesebben. Ezt arra vezetik vissza a történészek, ill. művészettörténészek, hogy ez az időszak az, amikor az egyház uniformizáló szorításából kezd kitörni az emberi egyéniség. A névtelenségből, a személytelenségből elénk lép az alkotó. Az okot azonban nemcsak ebben kell keresnünk, hanem inkább az ipar szerkezetének átalakulásában. A városi közösségek önállósulása, a céhalakulások következtében megindult struktúraváltozás egyik kísérő jelensége a mesterjegyek megjelenése is. Kőfaragó jegyek A mesterjegyek közül nem véletlenül ezt a csoportot tárgyaljuk először. Egyik oka ennek az, hogy a mesterjegyek számra talán legjelentősebb csoportja (a ránk maradt anyagot tekintve). A másik ok historiográfiai: nálunk elsősorban a kőfaragójelek tanulmányozása kapcsán figyeltek fel a mesterjegyekre és a polgári címerekre. A kőfaragójel lett az alap, s az arra megállapított „dogmákat" vetítették rá más vonatkozásokra is. Axiómává merevedett egy elmélet, ami agyaglábú kolosszus. A magyar kőfaragójegy kutatás alapja és indikálója Franz Rziha 1881— 1883-ban megjelent munkája volt.

44 Rziha elmélete alapján az első nagyarányú magyarországi gyűjtést Frőde Vilmos végezte.

45 Frőde elfogadta a 9000 jelből kiszerkesztett Rziha-i anyakulcs-tételt: tehát, hogy négy fő európai építőpáholy volt, s mindegyiknek volt egy alapjegye, amelyből a páholyba tartozó mesterek saját jegyeiket kiszerkesztették. Azt, hogy kulcsjegyek nem maradtak ránk, azzal magyarázta, hogy titkosak voltak.

46 A tetszetős elmélet, titokzatosságával, ködös misztikájával az építészet-, ill. művészettörténészek jelentős részét rabul ejtette. Pedig a nagy fáradsággal négyzetbe, egyenlőszárú háromszögbe, négyes-, ill. hármas ívbe szerkesztett kőfaragójelek tana voltaképpen formális logikai buktató. Ugyanis az ilyenfajta kiszerkesztés olyan fokig történő absztrakció, ami már puszta geometriai játék, teljesen elszakad a valóságtól. Az anyakulcsok ugyanis olyan geometriai sémák, amelyekbe szinte minden geometrikus jegy beleszerkeszthető, kereskedőjelektől kezdve Kecskemét környéki állatbillyogokig, székely családjelekig. Nyilvánvalóvá vált kutatásaink során, hogy a középkori mesterjegyek és polgári címerek vizsgálata csak együtt lehetséges. A jelek megjelenési helye, szerepe szerinti éles különválasztás csak íróasztal-elméletekhez vezethet.