A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
K.VÉGH Katalin: Régészeti adatok Észak-Magyarország i.sz. I-IV. századi történetéhez
90 K. VÉGH KATALIN Hidasnémeti. Az V. t. 1. sz. perem a települést a késő császárkorba helyezi. Kistokaj. A homokbányában előkerült edénytöredékek között számos kelta (VI. t. 5., 7., VII. t. 4., VIII. t. 1—4., 6., IX. t. 1—3.) és dák jellegű (VII. t. 1—2., VIII. t. 7., IX. t. 4.) van, amelyek a település kezdetét a késő La Ténekorra, vagy a kora római kor kezdetére teszik. A terra sigillaták (V. t. 3—5., IX. t. 5.), a fogaskerékdíszes (VII. t. 9.) és a festett (IX. t. 6.) táltöredék pannóniai áruk, amelyek a markomann-háborúk után, tehát 181-től kerültek ide. A többi edénytöredék is beleillik a kora római kor kerámiaanyagába. A VI. t. 1—2., 4. sz. téglavörös, kqrongolt, tagolt peremű edénytöredékekkel megegyező darabok a szlovákiai Sebastovce és Bárca lelőhelyen a kora római kori rétegből kerültek ki. 205 Az V. t. 5. sz. terra sigillata a III. század első harmadára tehető. A nagy kiterjedésű települést az előkerült leletek tehát a kora római kor kezdetétől a III. század közepéig keltezik. Miskolc. A régi katonai gyakorlótéren összegyűjtött cserepek (X. t. 2—4.) késő római kori településre mutatnak. Régebben itt egy csuporban elrejtett pénzlelet is előkerült, amely a II. század végénél nem korábban került a földbe. Elrejtésének okát Mócsy A. egy Kelet-Magyarországon, a gót vándorlás következtében megjelenő ellenséggel magyarázza. 206 A Betonárugyárban felszínre jutott telepmaradványok, a tagolt hombárperem (X. t. 6.) és a fogaskerékdíszes töredék a telep II. század végi fennállását bizonyítják. Pontosabb korhatározás a kevés anyag miatt nem lehetséges. A Dudujkán előkerült kelta grafitos oldalrész és dák jellegű cserép (X. t. 8.) arra utal, hogy a település a kora római korban létesült. A Rendező-pályaudvaron is települést jeleznek az edénytöredékek (IX. t. 5—8.), valószínűleg a késő római korból. A Sajóparton, a Zsarnay-tagon levő településmaradvány ásatás során került elő. A leletek nem pontos korhatározó értékűek. Egy II. Claudius Gothicus érmet is találtak itt, amely a településnek a III. század utolsó harmadától vagy végétől való fennállására mutat. A Sajó melletti homokbányában valószínűleg temetkezéshez tartozott az előkerült két fibula, amelyek közül a XII. t. 7. sz. a III. század első felére, a XII. t. 8. sz. aláhajtott lábú pedig a II. század végétől a IV. századig keltezhető. Szirma környékéről, Ósenke-pusztáról egy árkolt oldalrész és egy tagolt hombárperem (XII. t. 9—10.) jutott a múzeumba. Ezek a telep késő császárkori fennállására utalnak. A Szirmán, a Fáskertben előkerült csontvázas sírokat a késő római korba helyezik az aláhajtott lábú fibulák (XIII. t. 2, 8., XIV. t. 1, 10—11.) és a XIV. t. 12. sz. edény is. A Fáskertből származó pénzek bizonyára temetkezésekből valók, s a III. század közepe után juthattak ide. Ugyanitt település leletei is felszínre kerültek. Közülük a tagolatlan hombárperemek (XIV. t. 14—16.), a benyomott és fogaskerékdíszes oldalrészek (XIV. t. 17—18.) a II. század vége körüli időre utalnak, s a XV. t. 10. sz., a Blazice-típusú anyaghoz kapcsolódó bepecsételt töredék is a II. század végétől keltezi a települést. Ennek a többi lelet sem mond ellent, megszűnésének idejére utaló tárgy viszont nincs. A sírok és a telep egymáshoz való viszonyáról nem állnak rendelkezésünkre adatok, így nem tudjuk, hogy a temetkezések a település mellett voltak-e — ebben az esetben egyidőben lehettek —, vagy a sírokat az esetleg már elhagyott telepbe ásták. A pénzekből adódó keltezésből az utóbbi lehetőségre gondolhatunk.
