A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 13-14. (1975)
KORDOS László: A Kis-kőháti zsomboly szubfosszilis denevér populációjának vizsgálata
572 KORDOS LÁSZLÓ b) A barlangi szakasz hőmérsékletének évi járása igen különbözik a felszínitől, így a barlangokban a hőmérsékleti maximum novembertől decemberig tart, a minimum pedig februártól májusig. Tehát a denevérek telelése éppen a barlang hőmérsékleti maximumára, ébredésük és nyári szállásra költözésük pedig a barlangi minimum kezdetére esik. Lehet, hogy e minimum bekövetkezése hatással van az ébredésre. A fenti tényezők figyelembevételével óvatos megközelítéssel számításokat lehet végezni a Rhinolophus hipposideros tömeges és a Rhinolophus euryale szórványos jelenléte alapján az atlantikum évi középhőmérsékletére a Bükk-fennsík és az Északi Középhegység területére. Ha a 10 °C-os telelési optimumot számítjuk, A—5 fokkal magasabbnak kellett lenni a jelenleginél a barlang hőmérsékletének. Mivel a zsombolyok középhőmérséklete 2—3 °C-al alacsonyabb, mint az illető terület évi középhőmérséklete, így a felszínen (920 m-en) az atlantikumban ez az érték 11—12 °C-nak, dombvidéken 14— 15 °C-nak adódott, szemben a mai 8 és 10 °C-al. Ezt az értéket korrigálhatjuk azzal, hogy a ma élő denevérek klímaoptimuma nem valószínű, hogy azonos lett volna a pleisztocén utáni, hűvösebb környezethez szokott fajokéval. Mint később a biometriai vizsgálatokból kiderült, a kis-kőháti Rhinolophus hipposideros méreteiben nagyobb a mainál, ami az eddigi tapasztalat szerint a hűvösebb klímához való alkalmazkodás jele. így korrigálva az előző értéket, 800—900 m-en az atlantikumban 10—11 °C, 200—300 m-en 13—14 °C lehetett az évi középhőmérséklet a Kárpát-medence északi területén. Kretzoi Miklós a. Jankovich barlang kisemlős faunájának vizsgálatakor a pocokfélék mai elterjedésének júliusi klímaoptimuma alapján számítást végzett az illető réteg lerakódásának felszíni hőmérsékleti viszonyaira, s a következő értékeket kapta a posztglaciálisra: 14 réteg kb. kora júl, ,-i közép. jan.-i közép. évi köz< ev °C °C °C 1. i. e. 2000 20,4 —4,4 11,6 2. 4000 22,2 —0,2 12,2 3. 7000 21,8 —3,0 11,9 4. 9—11000 20,8 —4,5 10,7 5. 13000 21,5 —3,5 11,3 6. 15000 15,7 —13,5 3,7 A kétféle őslénytani-biológiai módszerrel számított érték igen jó megközelítéssel esik egybe. A Jankovich barlang adatai jobban kihangsúlyozzák az atlantikum kevésbé kontinentális voltát, ellentétben a többi időszakkal. Woloszyn, B. W. a Tátra barlangban gyűjtött az atlantikumra datált szubfosszilis denevércsontokat, melyek nagyrésze Myotis fajokból állt, Rhinolophus nem fordult elő. Évi középhőmérsékleti adatokat közöl a holocén egyes szakaszaira, a Tátrára vonatkozólag. 15
